nagyon. 2. hete a Nagyinál van. elsô héten nem hiányzott ennyire. hétvégén együtt voltunk, alig bírtam megint otthagyni. azóta meg számolom a napokat, perceket...
múlt héten vasárnap este jöttünk haza, hétközben voltunk vacsizni, meg Margit-szigeten meccset nézni, csütörtökön meg már mentem le Veszprémbe vonattal. szombat-vasárnap Siófokon voltunk hármasban, vagyis Olivérékkel, hatosban (nyolcasban:)
most hétfô este jöttünk haza és csak szombat reggel megyünk Veszprémbe. aztán megint le a Balatonra a holland rokonokkal. ott alszunk, aztán elvileg Eszter ott marad pár napot az unokatesóival, nagypapáékkal. hát nem tudom. ez most így nagyon sok külön. nagyon összejött.
persze Ô nagyon jól érzi magát, sokat járnak Nagyiékkal a strandra, órákat babázik (megint megtalált egy eldugott láda játékot- 8 Barbie, stb...), játszótérre járnak, Nagyikával alszik du és éjjel is és gondolom minden úgy van, ahogy Ô szeretné...
múlt heti beszélgetés nagyszülôkkel a strandon:
- Miért vagy szomorú, Nagypapa?
- Nem vagyok szomorú, csak elgondolkodtam.
- Én szomoú vagyok.
- Miért?
- Mert Papika elment dolgozni.
persze egész nap fülig ért a szája, de biztos hiányoztunk/hiányzunk Neki. legalábbis babapapa biztos, mert Ô "nagyon erôs és bátor".:)
