ma hívott a barátnőm, akinek a húga 2 nappal korábbra volt kiírva nálam. uaz a doki. pénteken volt Nála a klinikán vizsgálaton. jelezte Neki, hogy szülne. megvizsgálta... aznap este megszült. Ő szerencsére tágult, gátmetszésre sem volt szükség.
én holnap megyek vizsgálatra (+aneszteziolőgushoz+ctg-re). nem szeretném, hogy megvizsgáljon úgy. eddig abban bíztam, hogy magától beindul és szép lassan kitágulok valamennyire itthon, majd a kórházban már minden megy a maga útján... hát ez nagyon úgy tűnik, hogy nem jön be, hiába is vannak néha fájásaim. viszont abban meg nem bízom, hogy egy kicsit rásegít a doki, mert ez Eszternél sem működött.
szóval holnap megbeszélem Vele a császár időpontját, ha addig nem jönne ki Lázár. túlhordani nem szeretném, viszont beindíttatni sem. amúgy elég depis hangulatom van, felőröl ez a bizonytalanság, ráadásul bp sem könnyíti meg a dolgom... legszívesebben holnap megszülnék és nem érdekelne, hogy kinek mikor lenne jó, hogy szervezi, stb.
most a legjobb dolog az életemben, hogy itthon vagyunk Eszterrel. nagyon jó együtt lenni egész nap. és szinte minden nap, hacsak nincs ctg vagy más vizsgálat... mikor két kezével közrefogja az arcom és a szemembe néz, vagy mikor hozzám bújik és azt mondja, hogy nagyon szeretlek, akkor megszűnik a világ.
