még jó hogy múltkor annyi mindenről szerettem volna írni... már nem is emlékszem.:)
jó hír: Marci szopizik, ha minden jól megy április végén hazamehet! szorítok Nekik nagyon!
Manó: még mindig a világ legédesebb kislánya, aki már több mint 6 kg (mint az egyik barátnőm 2 hónapos kisfia:) és éppen fogat növeszt (még úgy másfél évig), nagyokat alszik a teraszon, sütőtököt, répát kanalaz, legszívesebben már nem is ül, hanem áll és fogalmam sincs hogy élhettünk eddig nélküle...
Bakonyszűcs: végül "csak" 5 napot töltöttünk ott, babapapa nővére azt hitte bébiszitter vagyok és nekem nincs gyerekem, ráadásul az ő kettője beteg volt és Eszter minden játékát, cumiját a szájukba vették, végül Ő szerencsére nem, de mi babapapával elkaptuk a "náthát" (babapapa még azóta is köhög, rajtam egy hét alatt ment át). volt veszekedés, vita, de aztán sikerült normálisan elválnunk, úgyhogy úgy néz ki, júniusban mégiscsak megyünk hozzájuk Hollandiába! sőt pár napja küldött sms-t, hogy szeptemberre van olcsó jegy, menjek Eszterrel kettesben... Eszter kétszer volt a kezében, a folyton mosolygós kislányunk még a száját sem húzta félre neki. mindezek ellenére élveztük a falusi környezetet, a fa ropogását a cserépkályhában, a sétát a havas Bakonyban...
Veszprém: Bakonyszűcsről mentünk Veszprémbe Anyukámhoz, ahol nem lehetett levakarni a vigyort a pofijáról, sokat evett, fejlődött és Anyukám minden nap elolvadt tőle. nekem nagyon pihentető volt (rám is fért, hulla fáradtan, betegen érkeztem haza), volt olyan hogy délig aludtam a reggeli szopi után... nagyokat sétáltunk, vásároltunk, beszélgettünk, jó volt Anyut végre otthon látni (most engedték csak ki a rehbilitációról, múlt héten szabin volt, így tudtunk együtt lenni). itt is 5 napot voltunk, babapapa nélkül, aki pénteken jött értünk és így kettesben! (fürdés után) bevetettük magunkat a veszprémi éjszakába 2 egész órára.:) szombat du. még bementünk hazafele jövet Biatorbágyra elbúcsúzni a holland rokonoktól (hurrá!), aztán hosszú csavargás után hazajöttünk. Eszter ahogy meglátta a kedvenc lime zöld falat a könyvespolc mögött, hangosan nevetett ("végre, itthon!")
