szóval Manó az a baba,aki május 5-ig csak hanyatt feküdt, hason ordított bele a párnába. én már nagyon aggódtam hogy lassan fél éves és esze ágában sincs hasra fordulni (hisz utál úgy lenni, miért is tenné).
mutogattuk Neki hogyan is kellene, anyukám is május első hétvégéjén minden reggel fordítgatta, majd hétfőn hason oldalra fordította a fejét és el is aludt hason. Másnap reggel már hálózsákban 2x felém fordult hasra, majd este a kanapén elaludt hanyatt, majd kb. fél óra után hasra fordult és úgy aludt tovább. Aztán egy jó ideig csak néha fordult meg, mostanában meg csak hason hajlandó lenni, ahogy hanyatt lerakom, egyből megfordul. most már egy hónap eltelt, de 2 kezemen meg tudom számolni (és persze elfogult is vagyok), hogy hányszor fordult hasról hanyatt. szóval megint aggódom...
Május 15-én pedig kivittük a teraszra babakocsiba, aztán egyszer csak felült benne. persze már üldögélt néha az ölemben (próbáltam minél kevesebbet), de most először ült fel egyedül. mondjuk ez egy sportkocsiban történt, szóval nem fekvő helyzetből, de aztán egyedül ült.
Nagyon élvezte, hogy velünk üldögélhet az asztalnál, szinte mindig a teraszon voltunk hármasban vagy többesben, most hogy ilyen kánikula van pár hete, sajnos csak este tudunk kimenni, amit mindketten nehezen viselünk. de múlt héten voltunk Hollandiában, ahol pont jó idő volt, de ez már egy újabb bejegyzés lesz (egyszer)...
