a szülésről és a kórházi napokról kicsit később írok majd. egyelőre annyit, örülök, hogy túl vagyok rajta.
Eszter nagyon kedvesen várta Lázárt. szülés utáni nap bejöttek "Nagyival" és megnézte üvegen keresztül. mivel Lázár aludt, elénekelte Neki a "jó éjt gyerekek, búcsúzik a Füles mára..." dalt, én meg próbáltam csak Rá figyelni.
Aztán mikor hazajöttünk, akkor egyből szerette volna kivenni Lázárt az autósülésből. kivettem, majd az ölébe tettem. olyan szeretettel nézte, hogy teljesen meghatódtunk.
Lázár egy újszülőtt fiú babát hozott Eszternek, aminél jobb ajándékot talán nem is találhattunk volna, kivéve a zenélő bilijét. azóta nagyon sokat játszik vele, de ha Lázárt pelenkázom vagy megkérem valamire, akkor mindent dob el és rohan segíteni. hihetetlen intelligenciával és empátiával vette tudomásul, hogy már nem Ő van egyedül. persze maximálisan próbáltuk felkészíteni, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez ennyire zökkenésmentesen megy majd. a héten itt volt velünk Anyukám, aki nagyon sokat segített és aki Manó kényeztetésben utolérhetetlen. Eszter segített Neki túrógombócot, töltött paprikát főzni, diót szedtek/törtek, teregettek, mosogattak és hát néha a TV elé kapta a reggelit, miközben én szoptattam, ringattam, csodáltam Lázárt. - kisfiúnk nagyon jó alvó, ügyesen szopizik (nagyon szeretném, hogy működjön a dolog, bár most egy kicsit elbizonytalanodtam megint. ma szereztem egy újabb mérleget, már 2 van... remélem feleslegesen), néha mintha fájna a pocakja. éjjel általában mellettünk/mellettem alszik. és napról napra szebb.-mikor a pici aludt vagy a Nagyi babázott, akkor persze Eszterrel voltam. könnyű volt, mert Anyu bevásárolt, főzött, takarított. de ma hazament. holnaptól 2 hétig négyesben leszünk, babapapával.
