soha nem felejtem el azt a napot, mint ahogy 2007. november 14-ét sem...
előző nap este feldíszítettük a lakást, lufikkal, lampionokkal, mindenféle feliratokkal, babapapa összeszerelte az interneten rendelt hintaszéket és vártuk a másnapot.
reggel pizsiben, párnanyomatos arccal (fejemen csákóval) jöttem ki Manóval a hálószobából és Ő csak mindenfele mutogatott, mosolygott és tudta, hogy ez most mind miatta van és annyira boldog volt... sejtettem, hogy örül majd, de ezt nem. nem gondoltam volna, hogy ennyire érti és értékeli. énekeltük a Boldog születésnapot c. számot, én nyeltem a könnyeimet, babapapa is és nagyon-nagyon boldogok voltunk. (aztán kint a teraszon kiengedtem a könnycsatornáimat, aznap kb. 5x)
utána elmentünk a Kisvakond játszóházba cini muzsikára (itt még nem voltunk, de így babapapa is láthatta mennyire élvezi Manó a társaságot, a zenét), majd otmaradtunk délig játszóházazni. a du. ebben a meghitt, családias hangulatban telt és készültünk a másnapi bababulira.
szombaton volt a babás szülinap (9 gyerek+szülők), ahol aztán rengeteg ajándék, torta, buborékgép és még több lufi volt a körítés. Eszter nagyon jól érezte magát, jól belemászott a tortába, evett is belőle rendesen, aztán olyan 1/2 8 körül kidőlt.
vasárnap a biatorbágyi nagypapa jött az élettársával és anyukájával, akik egy kismotorral, egy babával és egy hordókészlettel (egyre kisebb hordókkal) kedveskedtek Manónak.
csütörtökön az ikrekkel ünnepeltünk. tőlük egy triciklit kapott ajándékba, ami még zenél is (sajnos elég hangosan:)
szombaton meg a Anyuékkal Vp-ben, Anyu saját készítésű joghurttortával lepte meg Esztert és egy szuper készségfejlesztő asztalkával, amin lehet zongorázni, legózni is.
