20-án utaztunk el Várgesztesre, ahol kibéreltünk egy házat a várgesztesi villaparkban a babapapa nővérének a családjával+apukájával (+élettárs).
voltunk egy-két helyen kirándulni: Várgesztes (a villapark nem a faluban van), Vértessomló, Vérteskozma, Gánt, Csákvár, nagyon szép vidék.
Manó imádta, hogy gyerekek vannak (főleg Rózsikát, aki 3 éves), hogy nagy a nyűzsgés, bár a nem létező napirendünk borult rendesen, általában csak egyet aludt, ami mondjuk nem olyan nagy baj, de általában az is rövid volt. a kiságyban se nagyon akart, általában éjfél körül a mi ágyunkban kötött ki, de végig olyan kis mosolygós és nyugodt volt, ami nem mindig volt elmondható a rokon gyerekekről.
23-án este feldíszítettük a fát, becsomagoltuk az ajándékokat, a vacsora rendelve volt, úgyhogy nagyon nyugodt 24-e volt. a gyerekek du-i alvása után (akkor csempésztük be) 4 körül Rózsika elkezdte kiosztogatni/kibontogatni az ajándékokat a Csendes éj eléneklése után. Manót annyira nem érdekelték az ajándékok, csak videózott ezerrel, kapkodta a fejét, aztán leültünk enni, ahol is Manó az etetőszéke tálcáján a kezére dőlve majdnem elaludt (annyira édes volt, majdnem megettük), úgyhogy gyorsan Rózsikával együtt megfürdettük (az volt ám a nagy élmény!) és korán lefektettük.
másnap reggel mentünk Veszprémbe Anyuékhoz, ahol egyből mindennel elkezdett játszani, majd csak úgy habzsolta be a húslevest, még csontot is rágott utána, komolyan, mintha éheztetnénk. de hát ugye a Nagyi főztje... 26-án lementünk hármasban Tihanyba kirándulni, jó hűvös volt, de nagyon szép, aztán szombaton egy kis velencei-tavi kitérő után du. haza.
itthon csak vasárnap díszítettünk fát és akkor adtuk oda Manónak az ajándékokat (fa készségfejlesztő játékok), és most végre azt láttam az arcán, amit eddig is vártam. örömöt. teljesen oda volt a fától, örült az ajándékoknak, pont úgy, mint születésnapján, tudta, hogy ez most itt Róla szól, csak Róla. így 28-án VÉGRE.
