pár napja végre itt a tavasz. csütörtök (március 26) óta bölcsi után játszótér a program. elsô nap a Halmy téren voltunk, pénteken a Kandó téren, ahol találkoztunk a Jázminékkal-Eszter mondogatta, hogy Jász:), majd egy Anyuka ölében kötött ki, aki épp egy Little Ponys újságot nézegetett a kislányával. Eszter odament, állt mellettük egy darabig, majd felkéretôzött az ölébe, hiszen ölben jó csak olvasni! szombaton a kedvenc játszóteremen, a Máltain voltunk Óbudán az ikrekkel (2x2 ikerrel, pontosabban), tegnap megint a Halmy téren, ahol találkoztunk Hangával, akivel Eszter ôsszel jóban volt (7 hónap van köztük), most nem annyira...
egyre több olyan megnyilvánulása van, hogy egyszerûen nem tudom elhinni hogy lehet valaki ennnnnnyire édes. egyik nap a bölcsiben hozta a Thomas-os kirakót nagy büszkén (most nagy kirakós korszakát éli, állítólag a 100 db-osnak is nekiáll a bölcsiben:), megnéztem, mondom Neki nagyon ügyes vagy, közben próbáltam pár szót váltani a Verával, erre elkezd nyüszögni és dugja a kis fejét. hát a puszi elmaradt, adok Neki gyorsan. de nem elég. még dugja a kis fejét, bújik, átölel. még. még. majd büszke mosollyal a Verára néz. majdnem megettem!
sokszor eszembe jut, hogy majd ha kamasz lesz és visszaszól vagy rámcsapja az ajtót, akkor mindig jusson eszembe ez az érzés... meg persze arra is gondolok, hogy ebbôl a tüneménybôl biztos nem lesz lázadó kamasz vagy legalábbis ellenünk biztos nem lázad majd!:)
