egyre többet gondolok Rá. egyik pillanatban úgy érzem, hogy teljesen készen állok rá, a másik pillanatban meg azt, hogy egyáltalán.
nagyon szeretnék egy kisfiút. igazából persze kislánynak is nagyon örülnék. ha neveken gondolkodom, mindig csak lány nevek jutnak eszembe (?).
babapapa még nem szeretne. amit megértek, mert így is alig van idônk egymásra.+ Eszterre tudunk 100%-osan figyelni + lassan 1,5 éves, rá lehet bízni pár napra a nagyira.
meg hát nemrég kezdtem dolgozni és végre megint van más feladatom is, emberek között vagyok, elkezdtem magamnak is vásárolni, leadtam pár kilót is és néha már egész jól érzem magam újra a bôrömben. ha arra gondolok, hogy megint bálnává változom, szétreped a bôröm, éjjeleket nem alszom, annyira fáj a kezem, akkor tudom, hogy még nincs itt az ideje.
de mikor látom az ismerôs 1 hetes kisfiát és hallom a sorba érkezô gólya híreket, hát megvallom, egy kicsit irigy vagyok.
de tudom, hogy eljön az ideje és valószínû egy éven belül. de szeretném, hogy a nap minden percében biztos legyek abban, hogy eljött az ideje. mint Eszternél.
