szombat de. babapapa mondta Manónak, hogy dobja oda Neki a cumit. odadobta. majd mondta Neki, hogy dobja ki a kukába. kidobta. azóta nincs cumi. ehhez képest megint szuper volt a hétvége, ebből is látszik, hogy milyen szuper gyerekünk van.:)
szombaton elmentek piacra. Manó vitte a kis kosarát, megbeszélték előre, hogy lángosoznak, ilyenkor bp mindig süttet Neki egy kicsi lángost. állítólag az első útja oda vezetett, pedig hónapokkal ezelőtt voltunk...
mire megjöttek, addigra Rudi ("keresztapa") is megérkezett. 2 percig csak a nyakamból figyelte Eszter, majd 2 órán keresztül vele játszott. nagyokat kacagott, produkálta magát. nagyon édes volt! aztán ebédeltünk, majd jött az alvás. kb. 30 perc alatt aludt el. végül velem. néha sirdogált, tömködte a kezét a szájába. "kérem szépen a dusziiiim!" én már majdnem elgyengültem. de bp szigorának és az én megnyugtatásomnak köszönhetően elaludt.
este sírás nélkül elaludt úgy, hogy odafeküdtem mellé. mondjuk jó későn fektettük le, mert ott voltak a szomszédok és szinte már úgy kellett hazaküldeni őket 21 körül.
vasárnap de. a dejóegyütt jegyében telt, majd du. (együttelalvás után) bp ötletére elmentünk a Várba. amit Manó eleinte úgy értett, hogy "bálba", de aztán vette, hogy nem táncolni megyünk. teljesen odavolt a Lánchídért ("nézd, oroszlán!"), a siklóért, a várért, a panorámáért. az egész sétát nagyon élvezte, csak elég lassan haladtunk, mert ha bp nem cipelte, akkor mindig az árnyékát kereste (ami mindig máshol volt a lámpáknak köszönhetően), ha esetleg eltűnt, akkor kétségbeesett "hoool van az árnyékom??!!" felkiáltással nem mozdult. beültünk egy kicsit a Ruszvurm cukrászdába, ahol Eszter közölte vagy 10x a pincérrel -én kakaót kérek!, majd szép illedelmesen, elfogyasztotta.
ha 10 fokkal melegebb lett volna, akkor még akár órákig is sétálgattam volna az én kis családommal.... hazafele Micimackót énekelt Eszter a kocsiban és válaszolt a hülye kérdéseinkre (hogy hívnak? hol laksz? hol lakik a Nagyi? mit szokott enni? "pocsonyát", stb.) imádjuk.
