Eszter végre itthon. múlt héten a Nagyinál volt. nagyon hiányzott. (babapapa testvére mondta telefonon, hogy mekkora luxus ez! erre babapapa: tudod milyen nehéz odaadni?!) az egész hetet ez a kettősség jellemezte. azért voltunk moziban+vacsorázni, de mindig az üres ágyat néztük mindketten lefekvéskor+keléskor is. szombat de. már mentünk is érte, szóval "csak" hétköznap nem volt velünk. sajnos majdnem egész héten esett+náthás is volt+köhögött, szóval nem sok programot tudott szegény Anyu beiktatni... mindig rosszul jön ki.:(
de most újra itthon van. bújik, énekel a "picibabának" (teljes komolysággal, általában a Barneyt, amit kb. fél éve nem is látott: itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk, ölelj át most hát és had adjak egy puszit -megpuszilja a hasam- örülünk, hogy szeretünk), édeseket szövegel, jön-megy, mindig rengeteg dolga van... és imádnivaló!
