csak félve merem leírni, de most úgy jó minden. már teljesen jól vagyok, tegnap elfogyott a Mg-om, du. másfél órán át játszótereztünk Eszterrel (cipeltem, emelgettem néha) és estére semmi bajom nem volt, a fáradtságon kívül.
jövô héten megyünk genetikai uh-ra, remélem most kevésbé lesz szégyenlôs a bébi...
hétvégén Lentibe megyünk bulizni, hétfôn jön hozzánk anyu, holnap+hétfôn nem dolgozom, szóval most úgy jó.
tegnap Esztertôl kaptam Anyák napjára saját készítésû virágot - amit a Papának egybôl meg kellett mutatni, ahogy hazaért - teljesen elolvadtam tôle. aztán játszótér után fagyizni voltunk, én elôbb megettem, erre Eszter odanyújtotta a sajátját (kb. negyede volt eredetileg is az enyémnek), hogy -kéred, Mama? edd meg nyugodtan. a csokifagyi a kedvence. de odaadta volna....
este lefekvés után mondta fátyolos szemekkel bp, hogy néha mesélne Eszterrôl a kollégáknak, barátoknak (szokott is sokat, tudom!), de úgysem értené senki, hogy Ô mennyire szereti a lányát és milyen büszke Rá. hiába is mesélné el hogy miket mond és csinál, az nem olyan.
mondtam Neki, hogy én is pontosan így vagyok ezzel, ezért nem is szoktam nagyon mesélni. így meg furcsa hogy nem nagyon mesélek Róla, de egyszerûen ezt tényleg csak max. egy Anya/anyaszívû Apa érthetné meg, de sokan közölük sajnos ôk sem. (mostanában sajnos sikerült egy-két érdekes szülô érdekes elszólását hallanom...)
de a lényeg, hogy mi (meg)értjük egymást. és most nagyon jó minden...
