pénteken elmentünk Verőcére. de. Manó kirakózott, festett, rajzolt, én meg pakoltam, főztem, hajat mostam mellette, nagyon édes volt. Aztán ebéd után elindultunk, persze hiába mentem lassan, 45 perc alatt értem oda, úgyhogy továbbmentem Szobig, majd vissza, hogy legalább 1 órát aludjon, ugyanis fél óra után aludt csak el.
nagyon jól elvolt a 3 csaj. ugráltak az ágyon, bukfenceztek (Manó segítséggel:), szétdöntötték többször a gyerkszobát. este együtt fürödtek, együtt hallgatták anna-peti-gergőt és együtt aludtak el. de aztán E. fél óra múlva köhögni kezdett és fel is ébredt, úgyhogy átvittem a vendégszobába, hogy együtt aludjunk. (amúgy sem volt kedvem egyedül aludni:) mi még beszélgettünk fél 1-ig, aztán bebújtam mellé. de. kimentünk szánkózni (egy gyerek kis se jött, a másik kettő sem akart szánkózni, de azért 1 órát végül kint voltunk), ebéd, aztán irány haza. Eszter alig evett valamit a 2 nap alatt, leginkább csak kakaót ivott (...), én nagyon álmos és fáradt voltam már, úgyhogy miután bp-t felszedtünk útközben hazafele és hazaértünk, még visszaaltattam Eszter 3 órára. sajnos még mindig (vagy megint???) köhög és náthás, meg hát keveset is aludt, úgyhogy ez az extra alvás mindenkinek jól jött...
a vasárnap is pihenéssel telt. én a nap nagy részét vízszintesen töltöttem. nagyon jól esett. Eszter néha odaszaladt, megpuszilt minket, du. együtt aludtunk, játszottunk, jó volt hármasban. nagyon kis bújos, naponta többször mammma, mammma felkiáltással jön, hogy vegyem fel, bújik percekig. ilyenkor senki más nem jó. nagyon jó érzés, de többedszerre már nem mindig. sajnos mostanában kicsit türelmetlen vagyok. mindenkivel. hiába tudom, néha bárhogy is szeretnék, nem tudok ellene tenni.
