ma reggel mondtam Eszternek, hogy du. jön a Pepe+a Dodo. erre ezt mondta. persze nekem max. annyit szokott, hogy Mamát, ebbôl tudtam mire gondol. annyira sok mindent mond már és minden nap meglep valamivel. egyik reggel bölcsibe menet mutatta, hogy csúszda (duuda) a Meki kinti részén levô repülôbôl kijövô csúszdára. erre mondtam Neki, hogy nagyoknak való. erre másnap: duuda, nadok. :O
valószínû azért is beszél ennyit, mert egyfolytában beszélek Hozzá születése óta. de ez akkora felelôsség! igazából azt tanulja meg a világból, amit én/mi megmutatunk Neki. most pl. kapott egy új játékot (már szortírozni kellene, mert a nappali tele van játékkal, nem beszélve arról, hogy egész este kirakózom, miután a kisasszony elaludt vagy fürdik), amiben vannak eddig nem ismert állatok (teve, zsiráf, stb), most már persze azoknak a nevét is tudja. meg a könyveiben található szavakat. úgyhogy mióta ennyire gyorsan tanul, rádöbbentem, hogy nagyon oda kell figyelnünk, hogy miket mondunk, mutatunk Neki. persze, eddig is odafigyeltünk, de most még tudatosabban. mert persze a Teletubbiest se Ô rakta be magának az xbox-ba (elôször legalábbis nem:). Manónak is miattunk hívja magát, pedig most már jobban szeretném, ha Eszternek hívná. Fôleg, mikor nem érti, hogy minden 2. Anyuka miért Ôt hívja/szidja a játszótéren.
