Eszter és Lázár cseperedése

 Manó beilleszkedett. már nem ijed meg a fiúktól, ha nagy lendülettel elindulnak felé. már ráüt a fejükre, rángatja a ruhájukat. vannak barátai. Marco, az elsô számú (elôfordul, hogy reggel arra kelünk, hogy Mákko, Mákko:), Mazsi (Mazs) a második. kb. 4 hónappal idôsebbek Eszternél és tényleg édes mindkettô. ahogy a kisegítô dadus fogalmazott, mindkettô jóindulatú, aranyos gyerek.

tegnap reggel Mazsi megfogta Eszter kezét, mikor megérkeztünk és húzta befele. azt hiszem ez igazi barátság. állítólag beszélgetnek egymással, Beus nem ért belôle semmit, de ôk csak mondják-mondják...

Eszter imádja Beust, hivatalosan Ô a dadus a kicsiknél, van még egy-kettô kisegítô, tulajdonos, stb. reggel, ha Beus van, megfogja Manót és agyon puszilgatja. ha késôbb érkezik, Eszter mosolyogva fut oda Hozzá. Ô a biztos pont a bölcsiben. pedig Beus szigorú dadus. de Eszter mindig szót fogad Neki, gondolom, mert múltkor mondta, hogy Eszter nem fogadott szót, hanem úgy csinált, mintha nem hallaná. ebbôl gondolom, hogy máskor igen.:)

és hát azt is mondta, hogy nagyon értelmes kislány. nekem meg dagadt a mellem.

egyik du. meg azt mondta a du-s dadus, hogy mikor Beus átvitte a kicsiket, mindenki Esztert puszilgatta+simogatta...:)

Eszter nevei a bölcsiben:

Eszterlánc, Mimóza (mindenre felkelt eleinte), Mimo, Mimike, Eszterella, a többi most nem jut eszembe:)

 

 

a legkedvesebb, legszebb szó, amit valaha hallottam. a második helyen a Papati szerepel. hihetetlen, hogy ez az édes kis manó becéz minket. és nem mindig. van, amikor csak simán mamát vagy papát mond, de mikor nagyon örül nekünk vagy hozzánk bújik, mindig ezeket használja. amit ilyenkor érzek, azt tényleg csak az értheti meg, akinek gyermeke van. úgy érzem, erre a szeretet szó nem elég. erre nincsen szó.    

egyre többet gondolok Rá. egyik pillanatban úgy érzem, hogy teljesen készen állok rá, a másik pillanatban meg azt, hogy egyáltalán.

nagyon szeretnék egy kisfiút. igazából persze kislánynak is nagyon örülnék. ha neveken gondolkodom, mindig csak lány nevek jutnak eszembe (?). 

babapapa még nem szeretne. amit megértek, mert így is alig van idônk egymásra.+ Eszterre tudunk 100%-osan figyelni + lassan 1,5 éves, rá lehet bízni pár napra a nagyira.

meg hát nemrég kezdtem dolgozni és végre megint van más feladatom is, emberek között vagyok, elkezdtem magamnak is vásárolni, leadtam pár kilót is és néha már egész jól érzem magam újra a bôrömben. ha arra gondolok, hogy megint bálnává változom, szétreped a bôröm, éjjeleket nem alszom, annyira fáj a kezem, akkor tudom, hogy még nincs itt az ideje.

de mikor látom az ismerôs 1 hetes kisfiát és hallom a sorba érkezô gólya híreket, hát megvallom, egy kicsit irigy vagyok. 

de tudom, hogy eljön az ideje és valószínû egy éven belül. de szeretném, hogy a nap minden percében biztos legyek abban, hogy eljött az ideje. mint Eszternél.

hogy ebbôl a tüneménybôl biztos nem lesz lázadó kamasz vagy legalábbis ellenünk biztos nem lázad majd!:) ÁÁÁ! kamasz? még másfél éves sincs és lázad! nem akar enni, nem akar fürdeni, nem akar aludni, nem akar bemenni, nem akar kezet mosni, ha nézhet teletubbiest, akkor nem azt a részt, stb...

egy hete vasárnap kezdôdött. betettük Veszprémben a kiságyba, ordítás (eddig nem hallott fajta), mama bemegy, baba hány. átöltöztetés, vissza kiságy, Eszter ordít. végül alvás az én ágyamban, velem. másnap alvás autóban du este, uaz, mint vasárnap, csak saját kiságyba hányás, kiságyban azóta sem alszik el (már több, mint egy hete) és csak mama kezét fogva. azt gondoltam, hogy fél vagy a kisággyal van baja, de most hétvégégn Veszprémben már a fürdésnél, sôt néha az evésnél is ugyanaz az ordítás. krokodil könnyek, orrfolyás, levegôt nem vesz, lila. és fogalmam sincs mit csináljak.

tegnap betettük a kiságyba, mikor mentünk aludni, végigaludta ott az éjszakát, reggel is nyugodtan kelt. tegnap a vacsi elôtti hiszti után megnyugodott, jól bekajált, fürdés is végül sikerült, de elôtte ordítás, test megfeszítés, stb.

Igazából fogalmam sincs, mi az oka:

 

"- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett  újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez 

 

normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést  tartanak" éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz,  például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen."

 

Nagyon anyás, az biztos.

Fog: gondolom folyamatosan, talán a 6. kint van végre!

Fejlôdési szakasz: hihetetlen, hogy mennyi új szót mond. a kedvencem most a Manó, de van nagyi, kulacs, elmegy, elment (múlt héten a keresztezôdésben: autó, elment!), gyere, játszó (akárhányszor meglátja, még kocsiból is, fülig érô mosoly és taps kíséretében), tyúk, cica, nézzide, torta, lépcsôn menés közben számolja a fokokat: egy, négy, öt:)- most hirtelen ennyi jut eszembe, de hétvégén, mint egy kis papagáj...

hiába a hisztik, IMÁDOM!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manó 1/2 7-7 körül kel, most már egyre többet alszik reggelig az ágyában, de azért ébredés után mindig közénk veszem egy kis szeretgetésre. pár perc után mutogat ki a szobából, ilyenkor egy kis mese megengedett, amíg összeszedjük magunkat.

mostanában a nagy kedvenc a Teletubbies (tete), egy órás az egész, már 2 hete minden nap néz belôle, vannak részek, amik már nem érdeklik, olyankor azt mondja, hogy nem és mutogat az xbox távirányítóra. ha a fürdôben vagyok, akkor kijön, megfogja a kezem és mondja, hogy nem és húz a nappaliba. mese közben még hálózsákban van, megkapja a tápiját és mese közben a blup-ban megissza. annyira édes!

közben én is összekapom magam, majd öltözés és irány a bölcsi. hetente egyszer babapapa viszi, olyankor késôbb mennek általában. ha velem jön akkor 1/2 9-3/4 9 körül érünk be (én persze mindig késésben:), átöltözés, kézmosás, aztán búcsúzás. ez általában elmarad, mert így nincs hiszti, hanem megy reggelizni vagy elveszi Beus, én meg gyorsan elköszönök. 

du. 3/4 16 körül megyek érte és onnantól kezdve csak Ô van. elfelejtem a benti dolgokat, nem érdekel semmi és senki más. elmegyünk csavarogni játszótérre, gyerekes babanetes ismerôshöz vagy barátnôhöz, vásárolgatni. nem érdekel ha tiszta fagyi és homok lesz a nem játszós ruhám, hogy homokozó játékokkal van tele a kocsi, meg persze homokkal és morzsával. ez a mi kettônk ideje. mindegy mit csinálunk, csak együtt legyünk.

18 óra körül hazaérünk, van hogy késôbb, akkor még egy kis benti játék (könyv, kirakó, kirakó, könyv, kirakó:), egy rövid Teletubbies, majd vacsi és fürdés babapapával. 

 

pár napja végre itt a tavasz. csütörtök (március 26) óta bölcsi után játszótér a program. elsô nap a Halmy téren voltunk, pénteken a Kandó téren, ahol találkoztunk a Jázminékkal-Eszter mondogatta, hogy Jász:), majd egy Anyuka ölében kötött ki, aki épp egy Little Ponys újságot nézegetett a kislányával. Eszter odament, állt mellettük egy darabig, majd felkéretôzött az ölébe, hiszen ölben jó csak olvasni! szombaton a kedvenc játszóteremen, a Máltain voltunk Óbudán az ikrekkel (2x2 ikerrel, pontosabban), tegnap megint a Halmy téren, ahol találkoztunk Hangával, akivel Eszter ôsszel jóban volt (7 hónap van köztük), most nem annyira...

egyre több olyan megnyilvánulása van, hogy egyszerûen nem tudom elhinni hogy lehet valaki ennnnnnyire édes. egyik nap a bölcsiben hozta a Thomas-os kirakót nagy büszkén (most nagy kirakós korszakát éli, állítólag a 100 db-osnak is nekiáll a bölcsiben:), megnéztem, mondom Neki nagyon ügyes vagy, közben próbáltam pár szót váltani a Verával, erre elkezd nyüszögni és dugja a kis fejét. hát a puszi elmaradt, adok Neki gyorsan. de nem elég. még dugja a kis fejét, bújik, átölel. még. még. majd büszke mosollyal a Verára néz. majdnem megettem!

sokszor eszembe jut, hogy majd ha kamasz lesz és visszaszól vagy rámcsapja az ajtót, akkor mindig jusson eszembe ez az érzés... meg persze arra is gondolok, hogy ebbôl a tüneménybôl biztos nem lesz lázadó kamasz vagy legalábbis ellenünk biztos nem lázad majd!:)

 

 

kedvenc: adide-adoda

nevek: papa, mama, mamama, Peti, Marco, Mazsi (az utolsó 2 barát/nő), Eszter, Bart (Simpson)-MÉG NEM NÉZ ILYENEKET, van az öcsémnek egy figurája!:)

egyéb: NEM, igen (nagyon ritkán:), tessék, keksz, kérsz, mégegyszer, elmegy, elmegyek, tiktak, hapci (virág), betű, egy, kettő, három, négy, hat, tíz, mese, rák, hajó (fürdőjátékok), bárány, kakas, keze, haja, autó, hinta, csúszda, alma, baba

március 24: guggolás, "sétálunk-sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!"

kb. 3 hete: forgás, "körbe-körbe járunk, azután megállunk..."

kb. 1 hónapja: átbújik babapapa lába között, "bújj-bújj zöldág"

 

súly: 10 kg

fogak száma: 5 (!) - tegnap olvastam a novemberi babás fórumban, hogy a 14. foga jön a kisgyereknek!:)

mozgás: nagyon ügyesen megy, már cipôben az utcán is, most új szenvedélye a lépcsôzés, tegnap kiszökött Anyu után, alig tudta elkepni a lépcsô tetején. imád táncolni, imádja a szülinapjára kapott zongorás játékot, naponta vagy 100x odamegy és közben vagy a popoját rázza vagy feltett kézzel táncol (forgatja a csuklóját/integet) elôfordul hogy a fejét is rázza hozzá. nagggyon édes! jön, megy, leguggol, feláll, lefekszik, néha keres ezt-azt a szekrény-ágy alatt, felmászik az ágyra +a tv-s polcra ha nem ér el valamit, utánunk jön a wc-re is, majd addig kopog míg ki nem nyitjuk az ajtót és leginkább pakol. mindent, mindenhonnan, mindenhova, ki-be, össze-vissza. pl: szekrénybôl ki a teás dobozt, abból ki a filtereket, stb. viszont a mosogatógépbôl is imád kipakolni, az alsó részrôl mindent ki tud venni, igaz néha bekapja az evôeszközöket vagy tányérokat, de annyira örül hogy segíthet. kicsit szívbajos mûvelet, de még sosem ejtett le semmit!

alvás: egyre többször alszik reggelig a helyén, most már több, mint egy hete, ráadásul hétvégén (márc. 14-15. Veszprémben voltunk, mi szombaton színházba mentünk Pesten (babapapa névnapi ajándék), úgyhogy Manó egyedül aludt a Nagyinál, minden probléma nélkül! persze mi nehezebben vettük az akadályt!:) 

beszéd: hihetetlen milyen ütemben fejlôdik. mindent megért és válaszol is. igaz 80%-ban NEM-mel, amihez a fejét is rázza.:) igen-t nem mond, inkább elismétli az egyik szót (néha teljesen tisztán! kedvenc szavam: be-tû (akár egy betût is felismer!) hétvégén meg mondogatta, hogy Pe-ti, tegnap fényképrôl is felismerte!:)

hihetetlen hogy megy az idô! Manó a héten 16 hónapos lesz... és jön-megy, mindent megért, van hogy válaszol is (Segítsek? -se-se) jön-megy, pakol. elôfordul, hogy beszélek Hozzá és az utolsó szót teljesen tisztán utánam mondja. de azért leginkább csak édes babanyelven halandzsázik (amit mi nem értünk, pedig annyira határozottan tud dolgokat kijelenteni és annyira édesen, hogy meg lehet zabálni). ha valamit szeretne (kekszet, mesét nézni, aludni, enni, stb) azt egyértelmûen jelzi/mutatja/mondja. elég akaratos a Drága, néha nagyon nehéz következetesnek maradni, de egyre inkább visszaél a jóindulattal, úgyhogy nagyon kell figyelni, mert pl. egész nap csak kekszet enne, mióta múltkor beteg volt és szinte csak azt kapott (nemhogy megunta volna!). párszor engedtem Neki, na azóta hatalmas hisztik vannak ha nem...

bölcsi: mióta beteg volt (11 napot volt otthon összesen, felváltva velem, babapapával, nagyival), azóta nehezebb a reggeli elválás. egyszer-egyszer sír is, de hamar megnyugszik. amúgy szeret járni, mosolyog mindenkire (amíg nem köszönök el Tôle), du. alig lehet elhozni, tovább játszik engem is bevonva és elmeséli, hogy ki-kicsoda, miket játszott, stb. (legalábbis valószínûleg ezt, ugyanis nem értek semmit, de nagyon lelkesen magyaráz, mutogat:) rengeteget eszik (van hogy leves 2-3x, második 2x), már kérdezte Beus, hogy otthon miket eszik, mert ha ennyit enne, akkor kövérnek kellene lennie.:) otthon persze válogat és "keket, keket" kér, de általában a leves jöhet minden mennyiségben. ja, és már teljesen egyedül eszi meg az ebédjét!

tegnap a nagypapánál voltunk (Anyuval) és hihetetlen mennyiséget evett ebédre (leves, második, süti), elôtte persze reggel tápszer (az sosem maradhat ki, de akár napközben többször is inna, de nem kap), tízóraira fasírt, kockasajt, kenyér, tej (életében 3x), mikor hazaértünk egy egész banán, majd egy óra múlva töltött paprika egy gombóccal (én is annyit ettem:) pedig Anyu azt mondta, hogy ne adjunk Neki vacsit, úgyse fog belôle enni. Aztán persze tápszer (jó mondjuk annak a felét meghagyta és csak 120-at nyomott be!:)

 

Manó mosolyogva megy bölcsibe. meglátja az éppen aktuális bölcsis nénit, mosolyogva "odamegy", aztán már nagyon hátra se néz... én a múlt héten már dolgoztam (január 19-tôl), könnyebben ment, mint gondoltam, de azt hiszem ez csak látszat, ugyanis teljesen bedurrant az egyik oldalam (talán huzat) és érzem, hogy megint magamba fojtok mindent.... nem beszélve az örökös lelkiismeretfurdalásról! ÁÁÁÁÁÁ! ma reggel Manó is csak nehezen engedett el, látszik, hogy hétvége volt. ráadásul Anyu is itt volt, úgyhogy ment 1000-rel a kényeztetés. a hétvégén majdnem minden állatnál mondta, hogy mit mondanak, majdnem megzabáltuk!

szerdán végül nem mentünk bölcsibe, mert piros riasztás volt a jeges utak miatt. csütörtökön és pénteken pedig egy szó nélkül elaludt és majdnem másfél órát aludt. úgyhogy a beszoktatás sikerült, Manó most is (mint mindenben:) szuper volt!

a bölcsivel kapcsolatban sincsenek már fenntartásaim, mindenkivel beszélgettem sokat (2 tulajdonos, 2 bölcsis néni, 1 kisegítő-2 csoport (4-8 gyerek/csoport). maximálisan odafigyelnek a gyerekekre, tényleg minden kérést figyelembe vesznek. naponta vezetnek a gyerekekről feljegyzést pár mondatban, amit bármikor elolvashatunk.

pénteken már az udvaron is voltak kint, Manó sétálgatott a kisegítővel és focizott (ez egy újabb mánia, szerencsére, mert eddig nem nagyon érdekelte a labda). ebédre levest 2x, másodikat 3x (keveset) evett, Beus már nem mert Neki többet adni, pedig még evett volna. annyira örültem! viszont tízóraira van kölesgolyó is és az persze sokkal jobban csúszik, nem is értem miért nem csak gyümölcsöt adnak. tejterméket sem nagyon kapnak, így azt is pótolnom kell majd, amennyire csak tudom.

pénteken már csak reggel voltam bent 15 percet, meg du. mikor visszamentem egy órát (kihasználtam még a lehetőséget), Manó nagyon örüllt nekem, de pár perc bújás után ment is játszani. egyik szemem....

A bölcsi pozitív hatásai 2 hét alatt:

- 5. napon (január 9.) önállóan megtett (ITTHON!!!) pár lépést (köszönöm, drága kicsi lányom, hogy láthattuk) és őrülten tologatja a kiskocsit - konkrétan el kezdte érdekelni a járás (eddig sokkal fontosabb dolgai voltak)

- próbálkozik az egyedül evéssel

- van napirend: fixen 7:15-kor kel (ma is, pedig tegnap csak 9-kor fektettük, ugyanis bölcsi után még aludt egyet, péntek volt meg voltak nálunk), 12:30-kor du-i alvás (sajnos ez még nagyon kevés, jó lenne ha legalább 2 órát aludna, úgy is kevesebbet aludna, mint bölcsi előtt:( amúgy nem hittem volna, hogy 2. naptól kibírja 12 utánig (mondjuk akkor már elég fáradt) és este max. 20-kor (volt olyan nap, hogy 19:15-kor) alvás. ez így ok, csak kb. 2-3 órával kevesebb, mint eddig, úgyhogy du. alhatna legalább egy órával többet és akkor már ezen sem kellene aggódnom.

és még jobban nyitott lett. vagyis ezt nem tudom most pontosan megfogalmazni, de látszik rajta, hogy élvezi a gyerektársaságot, azt hogy "együtt csinálunk mindent". és hát persze az együtt töltött idő is sokkal értékesebb lett!

és azt meg végképp nem tudom megfogalmazni, HOGY MENNYIRE SZERETEM! ahogy babapapa mondta egyszer: csak elrontani tudják a bölcsiben (azért remélem nem így lesz!)

 

a vecsési babanetes fórumból (jan. 13.):

múlt héten minden tök jól ment: keddtől minden nap ebéd utánig voltunk, már a kapuban mosolygott, ha véletlenül meglátott az előtérben kézmosáskor, akkor egy mosoly után ment tovább, nagyjából eszik rendesen (csak nem érti miért van 2 fogás:), a foglalkozásokon (festés, nyomdázás, gyurmázás) aktívan résztvesz, nem esik le a kisszékről, stb.
Ám tegnap megpróbáltuk az ottalvást. hát így sírni még soha nem hallottam. aztán sikerült megnyugtatnia a bölcsis "néninek", de 10 perc után, mikor újra elkezdett sírni, akkor kiadta és hazajöttünk. persze már 1 perc után aludt a kocsiban... teljesen ki voltam, hogy mit találjak ki, hogy ma gördülékenyebben menjen (bár minden alvós cuccát bevittem tegnap is, így ötletem sem volt), erre ma szó nélkül elaludt. ok, hogy utoljára, hogy ringatni kellett, hogy az első gyerekkel felébredt, így csak fél órát aludt, DE aludt.
persze nekem már a múlt hét is rossz volt, hogy ennyire könnyen ment Neki + utálok -8 fokban kora reggel elindulni (múlt héten 4x a kocsi se indult, a szomszédot kellett felkeltenem, hogy toljon be-most már feltöltöttük az aksit) + kint ülni a folyosón és nem látni hogy fest, eszik, játszik, stb. és ráadásul jövő héttől már dolgozom is...

Kata: Viki, napról-napra könnyebb lesz, Eszter nagyon klassz kiscsaj, nem lesz semmi gond vele, és jövő héten már nem lesz időd arra, hogy a folyosón tördeld a kezeidet. Bele fogtok ebbe jönni, hidd el!

Szandra: Wiki! Nagyon szuper kiscsajszid van, menni fog minden hidd el. Ügyes, hogy ma már aludt is egy kicsit. Persze te is ügyi vagy, hogy kibírod!!!!!!!!!! 

...

 

 

ma kezdtük a beszoktatást a bölcsibe. szombat du. a mínuszos margit-szigeti séta után Manó egyfolytában tüsszögött és folyt az orra, mint a víz, tegnap dettó, úgyhogy kétséges volt, hogy ma elkezdhetjük, de reggel úgy láttam, hogy jól van, orra sem folyt, úgyhogy elindultunk (kocsi betolás, ferihegyi bombariadó).

2 órát voltunk ott, aztán E. nagyon elfáradt, igazából így is jól bírta, hiszen 1/2 8-kor kelt. mondjuk mostanában már próbáljuk 8 körül lefekteteni, ma még előbb dőlt ki.

9-ig egy szobában vannak a nagyokkal, aztán 9-től játék/foglalkozás, 10-kor tízórai, aztán udvar/játék, délben ebéd, utána alvás. ma csak játék volt, hogy visszaszokjanak, aztán tízórai után meg gyurmázás, amit persze Manó egyből megkóstolt. 

ma 7-en voltak a kiscsoportban, amit eléggé sokallok, főleg hogy egy csaj van velük, ráadásul ma volt egy 1,5 éves kiscsaj (legkisebb a Manót leszámítva), akit 4 napig szoktattak be decemberben, majd 2 hétig nem ment, ma meg otthagyták, úgyhogy amíg ott voltunk végig nyafogott/sírt. ez eléggé lehúzta a hangulatom.

Manó szuperul érezte magát, akkor is jól elvolt, mikor kint beszélgettem a tulajdonossal, rámolt ki egy nagy kosár játékot, aztán meg kinézett egy kisfiút, aki később jött és onnantól kezdve a szemét nem vette le róla. a tízóraiból a kölesgolyókat megette, az almát mikor felapróztam, akkor már azt is, egyedül ivott pohárból teát (!!! eddig sosem tudtam Vele megitatni, csak a vizet), aztán "gyurmázott".

hazafele elaludt a kocsiban, úgyhogy mire hazaértünk már kipihente magát (10 perc!), fél egykor aludt el nagy nehezen, 2 órát, úgyhogy este már 6-kor tiszta álmos volt.

elvileg minden nap tovább maradunk 15 perccel, de szerintem napról-napra fáradtabb lesz, de majd meglátjuk. max. 1/2 7-kor este lefektetjük.

a bölcsivel kapcsolatban most akadtak fenntartásaim, de babapapa mondta, hogy még azért ne ítéljem meg, ha meg nem tetszik, keresünk egy másikat. úgyhogy ezekről nem írok egyelőre (csak 1-2-t ld. fent:), majd hétvégére talán máshogy látom. abban igaza van babapapának hogy most 2 hétig zárva voltak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20-án utaztunk el Várgesztesre, ahol kibéreltünk egy házat a várgesztesi villaparkban a babapapa nővérének a családjával+apukájával (+élettárs).

voltunk egy-két helyen kirándulni: Várgesztes (a villapark nem a faluban van), Vértessomló, Vérteskozma, Gánt, Csákvár, nagyon szép vidék.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manó imádta, hogy gyerekek vannak (főleg Rózsikát, aki 3 éves), hogy nagy a nyűzsgés, bár a nem létező napirendünk borult rendesen, általában csak egyet aludt, ami mondjuk nem olyan nagy baj, de általában az is rövid volt. a kiságyban se nagyon akart, általában éjfél körül a mi ágyunkban kötött ki, de végig olyan kis mosolygós és nyugodt volt, ami nem mindig volt elmondható a rokon gyerekekről.

23-án este feldíszítettük a fát, becsomagoltuk az ajándékokat, a vacsora rendelve volt, úgyhogy nagyon nyugodt 24-e volt. a gyerekek du-i alvása után (akkor csempésztük be) 4 körül Rózsika elkezdte kiosztogatni/kibontogatni az ajándékokat a Csendes éj eléneklése után. Manót annyira nem érdekelték az ajándékok, csak videózott ezerrel, kapkodta a fejét, aztán leültünk enni, ahol is Manó az etetőszéke tálcáján a kezére dőlve majdnem elaludt (annyira édes volt, majdnem megettük), úgyhogy gyorsan Rózsikával együtt megfürdettük (az volt ám a nagy élmény!) és korán lefektettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

másnap reggel mentünk Veszprémbe Anyuékhoz, ahol egyből mindennel elkezdett játszani, majd csak úgy habzsolta be a húslevest, még csontot is rágott utána, komolyan, mintha éheztetnénk. de hát ugye a Nagyi főztje... 26-án lementünk hármasban Tihanyba kirándulni, jó hűvös volt, de nagyon szép, aztán szombaton egy kis velencei-tavi kitérő után du. haza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

itthon csak vasárnap díszítettünk fát és akkor adtuk oda Manónak az ajándékokat (fa készségfejlesztő játékok), és most végre azt láttam az arcán, amit eddig is vártam. örömöt. teljesen oda volt a fától, örült az ajándékoknak, pont úgy, mint születésnapján, tudta, hogy ez most itt Róla szól, csak Róla. így 28-án VÉGRE.

 

 

adatok, szokások, jellemzők:

jellemzők: nyugodt, kiegyensúlyozott, nyitott, közvetlen, barátkozós, mosolygós, óvatos (talán épp emiatt nem megy még), csibész (nem kicsit!), érdeklődő, rugalmas, társaság kedvelő

Mikulás partyn az első percben odament idegenekhez (babák, apukák), mindenkire mosolygott, cini muzsikán dettó, minden gyerek ül az anyukája ölében, Manó meg megy ismerkedni...

ha gyerekeket lát fülig ér a szája, megy ismerkedni, mondjuk egész kicsi kora óta rendszeresen találkozik gyerekekkel (már 4 hetes kora óta járunk össze az ikrekkel heti rendszereséggel+baba-mama jógára, aztán cini-cini muzsikára, 1-2x játszóházba meg összejárunk még a Jankáékkal, Marciákkal, Jázminékkal+holland unokatesókkal is.

nagyon szereti magát nézegetni a tükörben. grimaszol, dumál, mutogat akár fél órán keresztül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

imád olvasni (már régóta odavan a könyvekért, imádja az állatos könyveket, felismeri őket, akár egy új könyvben is, egyedül is is olvas akár fél órát is, az én gyerekkori dömörgő dömötör könyvemet, ami rendes papírlapokból áll és alig van benne kép, mindennap lapozgatja, sokat olvasunk evés közben is, ha másképp nem megy)

hihetetlen hogy mennyi mindent megért. néha én is meglepődöm, hogy megkérem valamire (pl. hozz ide egy könyvet, olvasok Neked!) és megcsinálja vagy érti és nem.:) sokszor ha rászólunk, hogy az nem játék (egy időben állandóan ki-be kapcsolgatta a számítógépet), akkor volt olyan hogy csóválta a fejét, hogy nem, de csak megnyomta a gombot. ezt szerencsére már nem csinálja és az esetek 95%-ban szót fogad, ha valamiért rászólunk.

nagyon érdeklődő, pár hónapja mindent mutogat, először a könyvben kezdte az állatokat mutogatni, mostanában mindent. kedvence a ventillátoron levő katicabogár (hűtőmágnes), de már nagyon sok mindent meg tud mutatni (tik-tak, lámpa stb. és persze az állatok a könyvben)

10 hónaposan:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

súly: 8800 g (születési 3530 g) a kezdeti nehézségek után nagy étvággyal ette a püréket, majd az első fogacska kibújása után a darabosokat. előfordult, hogy napokig nem nagyon akart enni, amit a fogzásnak tudtunk be, illetve a fránya szájpenész (10 hónapos korában, a garatán) kicsit elvette a kedvét az evéstől, de egy ideje megint visszatért minden a régi kerékvágásba, főleg ha ugyanazt eheti, amit mi. imádja a leveseket (hús, gulyás), megeszi a főzelékeket, a gyümölcsöket, igazából talán csak a sóskától rázta ki a hideg jó pár hónappal ezelőtt, amit azóta nem adtam Neki, pedig előtte megette, lehet kellene még próbálkoznom... általában 5 étkezés van egy nap: reggel tápi, tízórai: gyümölcs vagy joghurt kenyérrel, ebéd: husi/hal+zöldség és rizs/krumpli vagy főzelék vagy bébiétel (utána néha desszert: gyümölcs vagy túró rudi-ritkán!), uzsonna: gyümölcs vagy joghurt vagy tápi (egyszer-egyszer vaníliás krémtúró, gyümölcsjoghurt), vacsi: kb mint ebéd és fürcsi után még tápi

fogak száma: 2 (alul)

alvás: 3 hónapos kora óta átaludta az éjszakát, de a fogacskák növesztése ebbe is bezavar néha, illetve egy ideje az éhség (tudom, nem kellene már Neki adni, de utána olyan édesen alszik tovább:) az első pár hétben együtt aludtunk, aztán csak sírtuk vissza ezeket a meghitt együtt alvásokat. pár hete viszont sokszor ébredt sírva éjszaka, semmi nem nyugtatta meg, hát odavettem magam mellé. azóta hajnalban ha felébred, feláll a kiságyban is reklamál, hogy szeretne odajönni mellénk. (persze nem tudok Neki ellenállni és olyan jó megint együtt aludni). csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha lenne külön szobánk, akkor már átraktam volna kb. 10 hónaposan, mert sokszor zavarjuk, mikor lefekszünk, forgolódunk, stb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beszéd: nagyon nagy dumás, van hogy egyfolytában beszél, persze édes babanyelven. 1 évesen a mama, baba, papa után jött a nem, majd a HÁP (először csak háb volt) és annyira édesen mondja (Hááá-pö), tessék (tekön), néha ha beszélgetünk egy-egy rövid szót tökéletesen megismétel (még Lentiben egy kockával játszott, mikor mondta Neki babapapa, hogy hat, erre elismételte ugyanazzal a hangsúllyal, mindketten csak lestünk). a szavak első szótagját is sokszor utánunk mondja. születésnapja környékén kezdte azt, hogy kidugott nyelvvel blablázik, aminak az a vége, hogy csupa nyál és mi jókat szórakozunk rajta...    

mozgás: mindenhol feláll, ezerrel mászik, megy a járókában kapaszkodva vagy a TV állvány mellett, de nem nagyon izgatja még a járás, most inkább felfedezi a világot! ha zenét hall, elkezd rugózni a lábával, ülve a felsőtestével mozog ütemre.

kedvecek: katicabogár, napocska, állatos könyvek, lámpák, gyerekek (ha lehet választani, akkor a fiúk), mama, papa, nagymama

  

 

soha nem felejtem el azt a napot, mint ahogy 2007. november 14-ét sem...

előző nap este feldíszítettük a lakást, lufikkal, lampionokkal, mindenféle feliratokkal, babapapa összeszerelte az interneten rendelt hintaszéket és vártuk a másnapot.

reggel pizsiben, párnanyomatos arccal (fejemen csákóval) jöttem ki Manóval a hálószobából és Ő csak mindenfele mutogatott, mosolygott és tudta, hogy ez most mind miatta van és annyira boldog volt... sejtettem, hogy örül majd, de ezt nem. nem gondoltam volna, hogy ennyire érti és értékeli. énekeltük a Boldog születésnapot c. számot, én nyeltem a könnyeimet, babapapa is és nagyon-nagyon boldogok voltunk. (aztán kint a teraszon kiengedtem a könnycsatornáimat, aznap kb. 5x)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

utána elmentünk a Kisvakond játszóházba cini muzsikára (itt még nem voltunk, de így babapapa is láthatta mennyire élvezi Manó a társaságot, a zenét), majd otmaradtunk délig játszóházazni. a du. ebben a meghitt, családias hangulatban telt és készültünk a másnapi bababulira.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szombaton volt a babás szülinap (9 gyerek+szülők), ahol aztán rengeteg ajándék, torta, buborékgép és még több lufi volt a körítés. Eszter nagyon jól érezte magát, jól belemászott a tortába, evett is belőle rendesen, aztán olyan 1/2 8 körül kidőlt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vasárnap a biatorbágyi nagypapa jött az élettársával és anyukájával, akik egy kismotorral, egy babával és egy hordókészlettel (egyre kisebb hordókkal) kedveskedtek Manónak.

csütörtökön az ikrekkel ünnepeltünk. tőlük egy triciklit kapott ajándékba, ami még zenél is (sajnos elég hangosan:)

szombaton meg a Anyuékkal Vp-ben, Anyu saját készítésű joghurttortával lepte meg Esztert és egy szuper készségfejlesztő asztalkával, amin lehet zongorázni, legózni is.

 

 

Révfülöp (július 6-8)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Veszprém-Balaton (július 18-20)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Dömös (július 26.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lánchíd-ünnep (augusztus 2.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Lenti (augusztus 15-17.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Budai Vár-Borfesztivál (szeptember 13.)

gondoltam válogatok pár fotót, hogy merrefele jártunk az elmúlt pár hónapban. remélem a képek visszaadják majd, hogy mennyire jó hármasban!

Börzsöny (ápr. 27.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Virágkiállítás (május 1.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dunabogdány (május 12.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Margit-sziget (május 14.- Manó 1/2 éves)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vácrátót, arborétum (május 15.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hollandia (június 2-9)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kata+Marci+Eszter (augusztus 29.)

most nézem, augusztusban egy bejegyzést sem sikerült írnom...

pedig: Manó 2 fogat növesztett (aug. 6., majd kb. 2 hét múlva a másik), felül, mindenhol feláll és már négykézláb mászik (szept. 5.), mutogat, integet!

hihetetlen miket csinál, egyik napról a másikra.  

egyik nap vettem Neki egy újabb telefont, ami hagyományos tárcsázós és van rajta egy kötél, amivel lehet húzni (Révfülöpön ilyen volt a rokon gyerekeknek és nagyon tetszett Neki). tegnap 5 perc alatt megtanította babapapa, hogy a kötelet megfogja, odahúzza, tárcsáz, majd felveszi a kagylót és azt mondja HÁ! nem hittem a szememnek!

+ tegnap felállt a nadrágomba kapaszkodva, DE hátul, először azt hittem csak térdel, alig bírtam megfogni valahogy...:)

9. hónap

A legtöbb baba  A babák fele  Néhány baba hangokat kombinál egyre ügyesebben állhat kapaszkodva két ujjal megfog valamit (hüvelyk- és mutatóujj) felül, a bútorok mellett közlekedhet tárgyakat összeüt szótagokat ismételget (pl. ba-ba nevére figyel, tiltást ért ismerőssel huncutkodik, az idegentől tart öltöztetésnél kezét, lábát dugja bármivel jól eljátszik sajátos nyelven nevezi a szüleit

 

a sajátos nyelven nevezi a szüleit még nem tűnt fel, a többit mind csinálja, viszont kedvesen dugja a fejecskéjét (bucizik) és édesen halandzsázik (de mi értjük, azt mondja: úgy szeretlek!:)

és egy kép:

mivel sokan hiányolták a bejegyzéseket, írok...:)))))

annyira nehéz rávenni magam, de ma pl. voltam sétálni egy 5 hetes kisbabával +szüleivel és megkérdezték, hogy Eszter ennyi idősen mit csinált. hát fogalmam nem volt, eleve olyan messzinek tűnik, hogy ilyen kicsi volt, szóval jó lenne visszaolvasni, de annyira nehéz írni róla, mert még mindig olyan mintha álmodnék, hogy Ő velünk van és minden nap annyi örömet okoz, csak nehéz szavakkal leírni. Igaz szinte mindig fotózom, szóval képekben meg van minden fontos pillanat örökítve.

az előző bejegyzésem megnéztem (pörög-forog), ehhez képest már több, mint 2 hete kúszik és most vasárnap (július 27) felállt a járókában! persze babapapa kedvéért, ugyanis előtte kukucsost játszott Vele, majd egy kicsit eldőlt (előző nap buliztunk:), erre Manó felállt, hogy megnézze hol van! majd berohant babapapa, hogy felállt!, gyere gyorsan és még vagy 3x megcsinálta. leginkább a kezével tartotta magát, úgyhogy még remélem vár még a további próbálkozásokkal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kúszás: már próbálgatja pár hete, a szőnyegbe kapaszkodva kezdte el magát húzni, most már mindenhol kúszik, kijön utánam a konyhába, a teraszra is elindult már ma, szóval hétfő óta fél szemem folyamatosan rajta van, mert persze a virágok, a hangfalak, zsinórok a legérdekesebbek...

tegnap röpke 1,5 óra alatt nagyon elfáradtam, úgyhogy mindig kell valami programot keresni, mert most ott tartunk, hogy a 4 fal között a legfárasztóbb.:) sajnos ez a meleg nem nagyon kedvez, de ma voltunk Katáékkal jógán, tegnap meg ma pedig barátnővel/ismerősökkel játszóterezni (imád hintázni!).  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a kép a Rómain készült július 15-én, épp az ikreknél voltunk látogatóban. Ők meg már június 23-án ünnepelték az első születésnapjukat!

ma jógán odamászott hozzám, felültettem az ölembe és megfogta a kezem úgy bújt hozzám. hát majdnem elolvadtam... annyira kedvesen tud nézni, mosolyogni, tényleg mindenkire másképp (babapapa, anyukám, öcsém, gyerekek, én és egyéb kategóriákat figyeltem meg eddig:), hogy olyankor senki nem tud Neki ellenállni...

szóval Manó az a baba,aki május 5-ig csak hanyatt feküdt, hason ordított bele a párnába. én már nagyon aggódtam hogy lassan fél éves és esze ágában sincs hasra fordulni (hisz utál úgy lenni, miért is tenné).

mutogattuk Neki hogyan is kellene, anyukám is május első hétvégéjén minden reggel fordítgatta, majd hétfőn hason oldalra fordította a fejét és el is aludt hason. Másnap reggel már hálózsákban 2x felém fordult hasra, majd este a kanapén elaludt hanyatt, majd kb. fél óra után hasra fordult és úgy aludt tovább. Aztán egy jó ideig csak néha fordult meg, mostanában meg csak hason hajlandó lenni, ahogy hanyatt lerakom, egyből megfordul. most már egy hónap eltelt, de 2 kezemen meg tudom számolni (és persze elfogult is vagyok), hogy hányszor fordult hasról hanyatt. szóval megint aggódom...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Május 15-én pedig kivittük a teraszra babakocsiba, aztán egyszer csak felült benne. persze már üldögélt néha az ölemben (próbáltam minél kevesebbet), de most először ült fel egyedül. mondjuk ez egy sportkocsiban történt, szóval nem fekvő helyzetből, de aztán egyedül ült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon élvezte, hogy velünk üldögélhet az asztalnál, szinte mindig a teraszon voltunk hármasban vagy többesben, most hogy ilyen kánikula van pár hete, sajnos csak este tudunk kimenni, amit mindketten nehezen viselünk. de múlt héten voltunk Hollandiában, ahol pont jó idő volt, de ez már egy újabb bejegyzés lesz (egyszer)... 

 

 

na ma jól bepótolom a lemaradásokat még jó hogy akciófilm van a tv-ben, amit babapapa mindenképp meg akart nézni (igaz Brad Pitt van benne, de már ez sem érdekel. mintha kicsit megváltoztam volna:)...

mióta tavasz van nagyon beindultunk. voltunk sütögetni a Normafánál, túrázni a Börzsönyben, Floralia virágkiállításon, Velencei-tónál, főzőcskézni bográcsban Dunabogdányban, tegnap Margit-szigeten, ma a vácrátóti arborétumban (babapapa a héten szabin van), múlt héten piknikeztem az egyik barátommal a Népligetben...

Manókám szerencsére mindenben partner, most hétvégén pl. úgy mentünk Dunabogdányba hogy fürdetésre hazaérünk, ehhez képest ott aludtunk egy kis faházban(ami finoman szólva nem volt bababarát), annyira édesen elaludt egy nagy ágyon, igaz jó későn és még akkor sem szeretett volna, végül hármunknak sikerült elaltatni, pedig egész nap nem aludt, annyira élvezte a nyüzsgést. aztán úgy "bulizgattunk", mint régen, úgyhogy szuper volt! jöhetnek a kövek....:)

múltkor babapapa szólt hogy Eszter! és Manó ráfigyelt. ebben így önmagában nem lenne semmi, ha nem a legritkább esetben szólítanánk így. megpróbálom összeírni az összes többit:)

Nyuszi: ez talán a leggyakoribb, becézése: Nyuszibusz (ezt a barátnőm találta ki)

Manó: ez szinte születése óta, mert az Eszter túl komolynak tűnt, az Esztike, Eszti pedig nem tetszik (még jó hogy 8,5 hónapot gondolkodtunk rajta:). nagyon sok gyereket szólítanak így, de egyszerűen annyira édes manófülei vannak hogy egyből így szólítottam. Becézése: Kismanó/Manócska

Pukimon: ezt szerintem nem kell megmagyarázni...:)

Csuklósbusz: már a hasamban is nagyon sokat csuklott, aztán egész kicsinek is, mostanában meg ha nagyon nevet, akkor utána elkezd csuklani

Csibészke: annyira csibész nézése van néha, mintha az apját látnám (amúgy is tiszta apja)

Édibogyó: ez is barátnőmtől ered, nagyon ritkán

Tündérke: Anyukám+öcsém így nevezi

Eszterke: így a rokonok/ismerősök, akiknek nem hagyjuk Eszti(ké)zni:)

Kiscsaj: így neveztem a pocakomban, mivel csak a végén találtunk megfelelő nevet, de akkor viszont egyből kettőt!:) a Lillát egyszer-kétszer használtuk, nekem nagyon szokatlan, de ki tudja, lehet egyszer népszerűbb lesz, mint a Pukimon!:))) 

 

Marci több mint 2 hete otthon van. ma voltam náluk egy rövid időre, nagyon édes kisbaba. igazi kispasi. jövő héten megyünk együtt sétálni, már nagyon várom. jó lesz Katával beszélgetni, eddig nem igazán tudtunk. Marci 2500 g, 2000-rel engedték haza és szopizik! nagyon becsülöm mindkettejüket hogy 3 hónap kórház után is mindketten ilyen ügyesek. videó a kórházi időről:  

http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=375691

nagyon örülök hogy megismerhettem Őket!