Eszter és Lázár cseperedése

El sem tudom mondani hogy mennyire jó most.

Itt a tavasz, gyönyörű a kertünk (Babapapa megcsinálta, már a fű is kinőtt), Manó egyre édesebb,egyre több időt töltünk aktívan együtt, szopi közben rámnéz, beszél hozzám, megsimogatja az arcom, egyértelműen jelzi hogy mit/mit nem szeretne és csak mosolyog, dumál, berreg és mosolyog....

múlt héten megint voltunk Veszprémben, nagyon jó volt egy kis pihenés, kényeztetés (persze már "kipeckelt a pixisből a Fostosfenekű"-Öcsém szavaival élve), helyváltoztatás... Szombat este megint randiztunk Babapapával (aki közölte, hogy Eszter jobban hiányzott neki Villányban, mint én) most Balatonfüreden sétáltunk este kettesben...

amióta Eszter megszületett, megnőtt a babás ismerősök száma. ez persze nagyon jó, de sajnos a közeli emberek (közelálló vagy közelben lakó) nevelési, etetési elvei nagyon különböznek az enyémtől. pedig szerintem nem vagyok vaskalapos, nem kapok szívbajt ha más is megfogja Esztert vagy ha babapapa valamit másképp csinál, mint én. eleinte persze nagyon nehéz volt megállni, de rájöttem, hogy mindenkinek így jobb, anyukám is csináljon mindent úgy az unokájával, ahogy szeretne (persze azért kaláccsal ne etesse meg!), Eszter majd úgyis tudni fogja kihez hogy viszonyuljon, kinél mit szabad és mit nem. meg persze alapvetően mindent jól csinál.:)

szóval a két anya közül a közelálló pl. mindenkire mindenért rászól és a nap minden percében szórakoztatja a két gyereket, ezért 2 percet nincs el egyik sem egyedül (persze mindig van legalább egy segítsége) és valamelyik mindig ordít. egyik héten mi megyünk egy napra hozzájuk (másnap mindketten pihenünk Eszterrel), másik héten Ő jön egy gyerekkel (felváltva). rengeteg ruhát örököltünk tőlük (amit mi vettünk, szinte nem is volt a Manón, mert annyi volt neki, hogy kb. egyszer került rá sor), most 2 napja épp egy turmixgépet hozott ajándékba, sokat tanulok a tapasztalataiból, de alapvetően teljesen különböző gondolkodunk a gyereknevelésről. eleinte én éreztem magam rosszul, hogy leteszem Esztert náluk a játszószőnyegre egyedül játszani és ő egyedül játszik is és nem az "Anya taníts engem" c. könyv napirendjét vesszük non-stop végig, majd ha álmos, elalszik egyedül, nem a sötét fürdőszobában altatom el kézben és ringatom még másfél órán keresztül... mivel mindezek ellenére értékes órákat töltünk együtt, mindenhova visszük magunkkal, sokat beszélek hozzá és nyugodt, kiegyensúlyozott baba, ezért nem veszek tudomást az "otthagyod egyedül? és hasonló megjegyzésekről.

a közel lakó anya épp az ellenkezője. had sírjon a gyerek majd elalszik vagy legalábbis ki lehet majd rendesen porszívózni az orrát+ha rá van írva egy bébiételre hogy 4 hónapos kortól, akkor azt miért ne adhatná oda (akár cukorral, gluténnel, eperrel, stb.) OK a bébiételgyártók se normálisak, de azért vannak a gyereknek szülei... legjobban az verte ki a biztosítékot, hogy szoptatás közben xbox-on játszik! pedig azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd együtt sétáltatni, itt lakik a szomszéd utcában, mert az elég ha a babákról tudunk beszélgetni (egy hónappal idősebb a kislányuk). Hát nagyon nem így van, sőt annyira nem, hogy szerintem már legalább egy hónapja találkoztunk, néha skype-on beszélgetünk, összefutni meg nem tudunk, mert ő nem sétál a babájával...

 

 

 

még jó hogy múltkor annyi mindenről szerettem volna írni... már nem is emlékszem.:)

jó hír: Marci szopizik, ha minden jól megy április végén hazamehet! szorítok Nekik nagyon!

Manó: még mindig a világ legédesebb kislánya, aki már több mint 6 kg (mint az egyik barátnőm 2 hónapos kisfia:) és éppen fogat növeszt (még úgy másfél évig), nagyokat alszik a teraszon, sütőtököt, répát kanalaz, legszívesebben már nem is ül, hanem áll és fogalmam sincs hogy élhettünk eddig nélküle...

Bakonyszűcs: végül "csak" 5 napot töltöttünk ott, babapapa nővére azt hitte bébiszitter vagyok és nekem nincs gyerekem, ráadásul az ő kettője beteg volt és Eszter minden játékát, cumiját a szájukba vették, végül Ő szerencsére nem, de mi babapapával elkaptuk a "náthát" (babapapa még azóta is köhög, rajtam egy hét alatt ment át). volt veszekedés, vita, de aztán sikerült normálisan elválnunk, úgyhogy úgy néz ki, júniusban mégiscsak megyünk hozzájuk Hollandiába! sőt pár napja küldött sms-t, hogy szeptemberre van olcsó jegy, menjek Eszterrel kettesben... Eszter kétszer volt a kezében, a folyton mosolygós kislányunk még a száját sem húzta félre neki. mindezek ellenére élveztük a falusi környezetet, a fa ropogását a cserépkályhában, a sétát a havas Bakonyban...

Veszprém: Bakonyszűcsről mentünk Veszprémbe Anyukámhoz, ahol nem lehetett levakarni a vigyort a pofijáról, sokat evett, fejlődött és Anyukám minden nap elolvadt tőle. nekem nagyon pihentető volt (rám is fért, hulla fáradtan, betegen érkeztem haza), volt olyan hogy délig aludtam a reggeli szopi után... nagyokat sétáltunk, vásároltunk, beszélgettünk, jó volt Anyut végre otthon látni (most engedték csak ki a rehbilitációról, múlt héten szabin volt, így tudtunk együtt lenni). itt is 5 napot voltunk, babapapa nélkül, aki pénteken jött értünk és így kettesben! (fürdés után) bevetettük magunkat a veszprémi éjszakába 2 egész órára.:) szombat du. még bementünk hazafele jövet Biatorbágyra elbúcsúzni a holland rokonoktól (hurrá!), aztán hosszú csavargás után hazajöttünk. Eszter ahogy meglátta a kedvenc lime zöld falat a könyvespolc mögött, hangosan nevetett ("végre, itthon!")

 

 

...annyi mindenről szeretnék írni, de csak szép sorjában. most azt hiszem a legfontosabbal kezdeném, van Eszternek tejtestvére! egy kicsit szomorú történet, vegyes érzéseim  vannak, de annyira jó érzés tudni, hogy még vannak önzetlen, jószívű, segítőkész, stb. emberek. nemrég olvastam egy ilyen emberről (sajnos csak online ismerem), de most van egy Anyuka, aki Eszternek is ad a tejéből. szombaton olvastam egy fórumon, hogy nagyon sok a teje és megy pocsékba, írtam Neki, majd tegnap 4 liter (!) fagyasztott tejet + friss fejést adott ismeretlenül (nem szoktam fórumokra irogatni, csak olvasom)+naponta ad majd frisset. egyszerűen el sem akarom hinni, hogy élete legnehezebb időszakában is segít másoknak. nekem nem tudom lenne-e elég lelkierőm akár végigcsinálni mindazt, amit Ők. koraszülött kisfiúkhoz járnak be minden nap a kórházba (ikreik születtek januárban, de a kislány fertőzést kapott), reggeltől estig ott vannak, mostantól hazahozza majd nekem az ott lefejt tejet is hűtőtáskában. nem tudom hogyan tudjuk majd meghálálni Nekik, bár sejtem hogy sehogy. egész nap Marcira gondolok, remélem mielőbb meggyógyul (napok óta nem ehet) és együtt esznek Eszterrel a tejciből, amitől majd jól meghízik és áprilisban hazajöhet.

két napja nem érti Eszter, hogy miért ölelem sokkal szorosabban, mint korábban... 

Legnagyobb favorit a játszószőnyeg. órákig elvan benne: játszik, nagyokat alszik, beszélget az állatokkal és most már meg is fogja őket!

Mostanában hétvégenként kirándulunk... Már voltunk a Hármashatárhegyen, Szentendrén, a csévharaszti borókásban, ez a kép Normafán készült. Nemsokára remélem tényleg itt a tavasz és mehetünk kettesben is mindenfele csavarogni...

egy hete olvastam egy cikket, ami elgondolkodtatott. arról szólt, hogy a szerző babát szeretett volna, mert aranyosak, öreg korában ne legyen egyedül, stb., de soha nem gondolta volna, hogy ennyire jó illatú, aranyos, vicces, stb. 

én mielőtt anya lettem, nem gondoltam/tudtam hogy:

- (bárhogy is fogadkoztam) én is csak Róla tudok beszélni, ha véletlenül nem, akkor Őt nézem vagy legalábbis Rá gondolok

- folyamatosan lelkiismeret furdalásom van hogy nem foglalkozom Vele eleget

- a babaillat nem a johnson babacuccoktól van, hanem az anyatejtől és ennél finomabbat még nem éreztem sohasem (még ha néha savanyú szaga is van) 

- éjjel mielőtt felkelne, én már fent vagyok (előtte még az órára sem keltem fel)

- egy mosoly könnyet csal a szemembe

- ha alszik, akkor alig várom hogy felébredjen

- kikapcsolódásként a képeit rendezgetem, babás fórumokat/babaújságot olvasgatok, babakocsit kutatok, bababoltban vásárolok (ha egyik sem, akkor blogot írok Róla:)

- hónapokig nem vásárolok magamnak semmit, mert sokkal nagyobb örömet okoz, hogy Neki vásárolhatok

- megértem miért lesz a kolléganőm szeme könnyes, ha a kisfiáról beszél

- egy tarkó lehet ennyire édes

- rájövök, Anyukám valószínűleg nem is a csirke hátát szereti a legjobban

- minden nap más és mennyit fejlődik napról-napra

folyt. köv.  

huuu, nem tudtam, hogy attól a pillanattól kezdve hogy anya leszek, egyfolytában aggódom majd valamin (én, aki amúgy elég laza vagyok!). vagy nem alszik vagy sokat alszik, nem eszik rendesen (olyan nincs hogy sokat:( nem emeli a fejét hason (igaz nem is fordítom hasra, mert nálunk hason (f)ordítás van csak) és folytathatnám.

DE a héten a legrosszabb dolog történt, Eszter beteg lett. na nem nagyon, láza nem volt, "csak" náthás volt, köhögött+tüsszögött. mnden egyes köhögésnél a szívem szakad meg, ráadásul 2 napja csak kézben/cicin volt el egész nap, tegnap már jókedve volt, játszott+aludt a járókában egyedül is, de még ma hajnalban is nagyon köhögött, azóta nem. persze gyorsan beszereztünk orrszívó-porszívót (a kínzóeszközt, amire azt mondta először babapapa hogy csak én találtam ki, majd mikor látta élőben, közölte, hogy ilyet mi sose veszünk), tengerisós orrsprayt+nurophen szuszpenziót (amit nem adtam neki, de hátha kell:). azt hiszem ennél rosszabb dolgot már elképzelni sem tudok, mint az, hogy beteg a gyermekem és ráaásul elmondani se tudja hogy mi fáj.

amúgy tegnap (Valentin napon) volt 3 hónapos és hihetetlen hogy mennyit fejlődik napról- napra. múlt héten Veszprémben voltunk kettesben 2 napra (Anyut kiengedték hétvégére a rehab-ról) hát szuper volt: az utat végigaludta, egyfolytában mosolygott (szó szerint, még én is meglepődtem, pedig amúgy is nagyon jókedvű) mindenkire, simán elaludt a babakocsi mózes részében, jól evett (magához képest!) és mindenki elolvadt Tőle (még az öcsém is, aki csak 5 éves koruktól szereti a gyerekeket, de inkább akkor sem:) 

ja és az 5 kg-os álomhatárt is átléptük kb. 1 hete, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam, főleg hogy Anyukám előkereste a bébinaplóm és 7200 g voltam egy évesen!:)

Remélem holnapra már elfelejtjük a betegséget és a héten lemondott programokat jövő héten pótolni tudjuk és belevetjük magunkat a társadalmi életbe, mert most már asszem neki is igénye van rá, nem csak nekem)!

 

pénteken írtam, hogy mennyire elmennék egy kicsit lazítani. na, szombaton babapapa el is ment, hogy ráfér egy kis lazítás. mondom neki, rám is rámférne, ... de valószínű hogy 1 óra múlva indulnék is haza..., ááá azért meg nem is lenne érdemes elkészülni+elindulni!

mondjuk előtte voltunk a 3ashatárhegyen, sétáltunk az erdőben, szóval helyrejött a lelkivilágom... Rájöttem, hogy hozzánk hiába is jönnek, muszáj kimozdulnom, különben befordulok. szerencsére babapapa nagy csavargó, imádunk kirándulni, túrázni, utazni és nemsokára itt a tavasz! el is megyünk majd egy hosszú hétvégére valahova, júniusban meg Hollandiába (vagy lehet július? hirtelen nem is tudom).

szóval szerdánként akkor barátnő nap (ikrekkel), meg kinéztem a közelben egy baba-mama jógát is, ahol van bölcsi, ovi, gyerekmegőrző+mindenféle program (ez is jól jöhet még, kiváncsi vagyok nagyon a helyre), meg már lebeszéltem egy főiskolai évfolyamtárssal is egy babatalit mostanában,meg hát másnem elhívom a szomszéd csajt sétálni délutánonként (nekik 1 hónappal idősebb a babájuk, bababpapa szerezte őket, a szomszéd utcában laknak, csak sajnos kicsit más világ, de együtt is szilvesztereztünk+sétálni is voltunk már jó párszor).

Igazából eléggé leszűkül a kör, ugyanis csak babával kapcsolatos dolgokról szeretek mostanában beszélgetni (pedig azt gondoltam, hogy majd én nem ilyen anyuka leszek:), úgyhogy egy páran kiesnek a pikszisből, főleg a huszonéves barátaink...:) mondjuk 2 most hétvégén volt itt látogatóban (külön-külön) és aranyosak is voltak, de azt se tudják mi az a koszmó:)

viszont egy pár emberrel meg felvettük a kapcsolatot, akiknek mostanában született babájuk+2 baba úton van...

 

 

 

 

elolvastam az előző bejegyzést, egy kiegészítést szeretnék tenni:

a nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket (sajnos nem. karácsonykor látták utoljára) emiatt ma kicsit depis vagyok, de nem ezért jöttem...

huuuu! nem tudom mit írjak.... nem véletlenül nem jöttem. időm az lenne, mert Eszter egy angyal, de most nem szeretnék olyanokat írni, hogy ma voltunk sétálni, 5x evett, jól aludt stb...megpróbálok csak gondolatokat írni, hátha úgy megy.

Basszus, lehet csak kismama blog marad. úgyis már anya vagyok...:) vagyis Mama!

Az én mamám meg most rehabilitációs intézetben, lehet akár 6 hétig is és karácsonykor találkoztunk vele utoljára, mikor lementünk Veszprémbe. Bevallom arra számítottam, hogy legalább rá számíthatok, de egyelőre nincs semmi segítség, pedig néha olyan jó lenne... na megint depis kezd lenni...

pedig péntek van, babapapa itthon lesz velünk hétvégén, ma meglátogatott minket egy  barátom, egy régi barátnőmtől gratuláló levelet (igazi, kézzel írott!) kaptam két mini zokni kiséretében, Eszter hatalmas mosolyokkal kényeztet, babapapa nagyon sokat segít,

de úgy meginnék 5-10 baccardi breezert, elszívnék pár cigit és táncolnék reggelig...

 

ezt most találtam a fórumon és mivel nem nagyon jutok ide, gondoltam kiegészítem, de igazából majdnem minden állítás igaz, a többihez fűztem valamit:

Az első 3 hónap szülés után:
- az a hatalmas méretű fej, amit szülés után egyfolytában nézel, hát az tényleg átfért azon a kis lukon,amibe addig azt a pirinyó tampont  dugdostad. (nem fért:)
- van idegesítőbb hang, a táblán végighúzott körmöknél.
- a lefejt tej becsesebb, mint egy 200 éves bor. (ajjajjj!)
- napi 4-5 óra alvással is lehet élni.
- ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni. (még nem telt le a 6 hét, de már nagyon várom...)
- egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.
- a séta csak neked séta, ő ebből semmit nem vesz észre.
- elindulni otthonról egy 2 órás procedúra.
- ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezentúl befogod. (eddig is)
- kurva nehéz a babahordozót cipelni, gyerekkel együtt. (hát még a mózest)
- minden babazokninak szűk a szára és bevág. (nem vág be, mindegyik leesik)
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- aki a fürdetőkrémet kitalálta, azt lapáttal vernéd agyon.
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass.  Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad... (sosem volt irdalmatlan méretű, hát most sem:(
- szörnyű dagadtnak lenni.
- nézed a vékony, feszesbőrű nőket.
- már nem szereted a vendégeket.
- sírsz, ha a tv-ben popsikenőcs reklám megy.
- sírsz, ha az alvó gyereked nézed.
- sírsz, ha valaki hangosabban szól hozzád vagy ingerültebb veled.
- sárkány leszel, mindenért baszogatod a férjed. (ez változó, de Ő is nagyon érzékeny mióta "nem szeretem már annyira") 
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre. (napközben is)
- ha elszabadulsz otthonról pár órára, amit addig alig vártál, akkor egész távolléted alatt otthon jár az eszed. (már most rosszul vagyok, hogy csütörtökön megyek a várva várt karácsonyi céges vacsira...)
- a férjed túl csinos, túl szexi és minden nő biztos őt akarja.
- akik  eddig hívogattak a szülés előtt, hogy "egyben vagy még?", na azok mostantól nem fognak. A napok múlásával, már senki nem fog hívni, csak a család.
- a nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben. (vagy még előbb!)
- kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már). (de Ő azt hiszi mindent:)
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen reális egy babától.
- a digitális mérleg egy szar, csak arra találták ki, hogy idegesítsen. (sikerült is, ugyanis 1 hónaposan érte el a születési súlyát, miután 3 hét után rájöttem, hogy csak cumizott a cicin és alig evett, úgyhogy elkezdtem pótolni cumisüvegből (+400-500 ml/nap, persze ennyi tejem meg nincs, úgyhogy már ki van bontva a tápszer+szinte egész nap fejek. és még azt mondják, hogy egy gyerek sem halt még éhen... nem is nagyon méricskéltem, nem akartam parázni, hát persze hogy neki vannak evési zavarai és 3200 volt 3 hetesen, a születési súlya meg 3530 g volt. most már hízott 410 g-ot 8 nap alatt, csak hát kevés a tej:(
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze. (olyat rá sem adok)
- a híg fos a legjobb pelenkában is utat vág a hátközépig.
- van 70 dekás teli pelenka!!
- a zenélő forgó a kiságy felett nagyon kevés ideig forog 1 felhúzással sajnos.
- a mélyhűtőben már csak a fagyasztott anyatejnek van hely, kajának nincs. (bárcsak így lenne!)
- egész nap otthon vagy, mégsincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy. (hát vacsi nem jellemző, de már előfordult, de kupi nincs)

Manó egy kis tündér, most is alszik a kiságyában...

szóval röviden ezek a dolgok történtek velünk az elmúlt másfél hétben, mióta itthon vagyunk:

- először nem volt tejem (tápszer recepttel engedtek ki a kórházból, ami szerencsére azóta is a szekrényben áll)

-aztán már nem akart szopizni, csak cumisüvegből (amit lefejtem)

-aztán 1 hetes volt, amikor tejem is volt+azóta szopizik is

-sőt 2 napja egyfolytában csak szopizna, elalszik cicin, mire letenném aludni, már sír is utána, úgyhogy van hogy 1-1,5 órát szoptatok

szóval tényleg minden nap, minden éjszaka más, ma pl. csak egyszer kelt fel éjjel és napközben már egész rendszeresen, múlt héten még 5-6 óra után keltegetnem kellett

a múlt héten itt volt Anyukám+most is itt lett volna, ha vasárnap nem huppan le a kanapéra és nem töri el az egyik csigolyáját. holnap engedik ki a kórházból, jön hozzánk...

szóval a héten már egyedül voltam a babával, holnaptól meg Anyukámat is ápolhatom, nem tudom meddig/hogy bírom, csak reménykedem, hogy hamar talpra áll és nem marad sokáig (ez így elég rosszul hangzik, de olyan jó lenne már egy nap hármasban-nem csak egy-egy este). mondjuk baba papa dec. 17-től szabin van jan. 10-ig, remélem addigra tényleg hármasban leszünk, mondanom sem kell, hogy mennyire várom!

Eszter baba (csak ha sír, akkor hívom így:) nagyon édes, ha sír alig várom, hogy valahogy elaludjon (múlt héten egyszer sem sírt, tényleg minta baba volt, most szerintem érzi a feszültséget, idegeskedést), mikor alszik, alig várom, hogy felébredjen!

Mostanában velünk aludt éjjel, mert ugye alig lehet elaltatni úgy, hogy nem cicin van, szóval ennél jobbat el sem tudok képzelni, mint hármasban aludni, összebújva...

Nem tudom holnaptól hogy lesz, mivel ez a hét is teljesen máshogy alakult, de már nem is nagyon tervezek előre, majd lesz valahogy...

A lényeg ez a tündéri kisbaba, aki a mienk! 

csak ülök, fogom a kezemben, ránézek és folynak a könnyeim...

nem, nem vagyok depressziós, csak NAGYON BOLDOG!

2in1. Hétvégén eléggé fájt a hasam, le is mondtam a vasárnapi programot, hétfőn be a kórházba, én teljesen abban a tudatban, hogy maradunk, a dokit meg is győztem szóban, aztán mikor megvizsgált, közölte, hogy minden zárva, úgyhogy mégse...

hiába a bor, a séta hóesésben, a szeretkezés! nem baj, legalább szuper hétvégénk volt, leszámítva a hasfájást.

ma úgy volt, hogy jön a barátnőm az ikrekkel, de szinte egész éjjel nem aludtak, úgyhogy lehet holnap én megyek (eljön értem a kórházhoz, hacsak nem....), de az a baj, hogy csak este tud jönni értem a baba papa, az meg úgy elég sok náluk. ma meg mennék egy kicsit csavarogni (vásárolni), de nem tudom el merjek-e indulni, egyrészt kocsival, másrészt meg félek, hogy elfolyik a magzatvíz. szóval nem tudom mit csináljak, elég alkalmatlan vagyok arra, hogy itthon napokig csak várjak...

tegnap este is 9 után jött haza a baba papa (mondjuk mivel éjjel nem nagyon aludtam, így napközben bepótoltam) és eléggé ki volt bukva a munka miatt, így eliszogattunk (én csak vörösbort) 12-ig, ma meg korán keltem, hogy jönnek a babák és még előtte elugrom venni nekik valamit, erre nem jönnek... éjjel megint egy csomót fent voltam, igazából nem fájt semmim, csak úgy nem tudtam aludni, amikor meg sikerült, akkor meg iszonyat hülyeségeket álmodtam (pl. mindenféle undorító bogár mászott ki a számból, tiszta dr. house-os volt:).

a novemberi fórumon meg csak potyognak továbbra is babák, van aki még este ír (semmi szülésre utaló jel), másnap reggel meg már fent a hír, hogy hajnalban megszületett a baba.

nem tudom hogy nálam hogy indul majd be, de már ott tartok, hogy mindegy is, csak történjen már valami...!

hát ma nem szültünk...

elég gyorsan kint voltunk a kórházból.a doki közölte, hogy ez ma tuti nem jön össze, viszont pénteken valami orvos konferenciára megy, szombaton jön vissza, akkor pihenjek, hétfő reggel újra találkozunk...

aztán beszéltem a szülésznővel, mondta, hogy ha pénteken fájásaim lennének, akkor igyak bort. mondom magamban szuper, tegnap ugyanis megittam 1-2 pohárral+persze szex sem volt hármasban (vagy négyesben?:), úgyhogy pont ellene tettem mindent. a doki kérdezte is, hogy a házi feladatot megcsináltam-e, mikor hülyén néztem, akkor mondta, hogy hát nem mondta a Kata, hogy szexeljenek... szóval most vasárnapra is van házi...mondtam is a szülésznőnek, hogy akkor hétvégén pia+szex!:)

ma átküldte a barátnőm a képet, amit csinált rólam az egyik ikerrel, asszem sikerült is berakni!

Köszönöm az érdeklődést, még 2in1, DE tegnap beszéltem a dokival telefonon, hogy a 39. héten vagyok és mondta, hogy szerda reggel menjek be és meglátjuk, hogy hazajöhetek-e. Már akkor volt egy sejtésem, erre ma ctg (jó pár 100-as összehúzódás!) után beszéltem a szülésznővel és mondta, hogy nyugodtam szóljak a dokinak, hogy szülni akarok, mert akkor jól megvizsgál és lehet beindul... persze ha tök zárt, akkor nem tud mit csinálni... + a szülésznő jövő szerdától két hét szabin, bár bejön, ha szülök, de hát csak nem rángatnám be.:) ettől jól feldobodtam, fel is hívtam baba papát, aki azzal vette fel a telefont, hogy -menjek?, majd közölte, hogy ok, akkor holnap szabi és szülünk!

Aztán bementem a munkahelyemre, ahol közöltem, hogy holnap szülök, erre 1-2 tapasztalt anyuka közölte, hogy minek siettetni+különben is most még van idő magamra, aztán már soha életemben nem lesz, az arcomon sem látszik semmi, stb... a főnököm meg (ő is anyuka), hogy de jó, akkor egy héttel előbb megyek vissza dolgozni (ez mondjuk hülyén hangzik, de jól esett, hogy ennyire vár vissza 2 hét után...) az egy szem kollégám szerint meg még egy hét (neki mindkettő gyereket túlhordta a barátnője 2 héttel)

szóval egy kicsit kiakadtam, pedig nagyon lelkes voltam előtte, de azért elmentem mindenféle olajat vásárolni a gátmasszázshoz pl, erre kérdezi az eladó pasi, hogy első kislány? mondom, igen, lehet, hogy már holnap, erre közölte, hogy áááá, ezen a héten még tuti nem, de legközelebb is csak holnapután!

szóval most itt tartok, mindjárt este 6, a cuccomat most már tényleg jó lenne összerakni, ma itt alszik a baba papa egyik barátja (még jó, hogy a szülésznő mindentbeleszexet javasolt mára:) és lehet hogy holnap szülök... de az is lehet hogy csak 2 hét múlva....

 

maximum... legalábbis remélem, mert már lassan kidurranok, mozdulni se nagyon bírok. Bár tegnap nagyon jó nap volt: voltunk Veresen a maci farmot megnézni (van 1-2 fotó is, többen kértek, bár én már nem akartam ekkora hassal, de aztán a macik miatt belementem:), aztán teáztunk, utána kimentünk a baba papa mamájához a temetőbe, utána daubnerbe sütizni (persze hoztunk is egy párat), aztán tesco, majd haza. mindezt kb. 7 óra alatt, elég jól bírtam...

ma éjjel már a baba papa is azt álmodta, hogy megszültem (én már napok óta minden éjjel:), megint neki akartam állni a kórházi cuccom végleges összerakásához, de aztán csak listát írtam, mert egy csomó dolgot csak induláskor tudok betenni...

a novemberi babás fórumon meg csak potyognak a babák, már vannak, akik otthon vannak és képeket is raktak fel, szóval IRIGY vagyok, de nagyon... én csak olvasom őket, írni nem szoktam, mert amíg dolgoztam nem nagyon tudtam, most meg már nem volt kedvem...

olyan furcsa, egy hét múlva akár már itthon is lehetek a babával együtt! de jó is lenne...

ennyi van hátra! csak nehogy holnap induljon a szülés (halottak napján nem szeretnék...)

nem is gondolok rá, inkább arra, hogy jövő héten! csak a pozitív dologra szabad...

különben is még nem voltam gyantáztatni+pedikűrösnél (itt még soha:) sem!

és holnaptól hosszú hétvége, had pihenjen a doki+szülésznő, tegnap meg sem álltak, velem se álltak szóba, csak annyira, hogy épp szülünk.:)

amúgy a baba 3200 g, a magzatvíz normális, méhösszehúzódások nem nagyon vannak, szóval max. jövő héten!

 

nem írtam megint...még jó, hogy volt hozzászólás (köszi:), különben most sem írnék, mindig kimegy a fejemből+már utálok sírni...

úgyhogy most csak jókat írok: zárt a méhszáj, ctg rendben, van szoptatós melltartóm (tegnap hívtak az Aranypókból, hogy megérkezett és ugye még időben:), ma voltunk jógás szülésfelkészítőn (majdnem 4 óra volt: pozíciók, légzések, stb., mi voltunk ketten a baba papával, igazából csak kb. 6 jógán voltam, úgyhogy amiket szerinte már tudok, azokat sem, ott meg kiváncsi vagyok mi jut eszembe, de hát ezért vittem a baba papát is...)

hétfőn jön Anyukám, úgyhogy úgy szerda-csütörtök magasságában csak végzünk a takarítás+mosás+vasalással (nem tudom mikor volt utoljára ilyen eszköz a kezemben)Kedden megyek megint ctg, uh (végre megtudom kb. mekkora a baba: szerintem >3000 g), szülésznő, szerdán meg jön a barátnőm a 4 hónapos 4 kg-os ikrekkel, úgyhogy babázhatok... ja, meg hoz egy csomó ruhát+egyebeket, jó lenne ha addigra Hollandiából is megérkezne a ruha szállítmány (asszem minden nap más ruha lesz a babán az első 3 hónapban, hogy minden ruhát legalább egyszer hordjon, mielőtt kinövi.

Nem véletlenül írok inkább a jövő hétről, így egyszerübb jókat írni, mint a múlt hétről...:)

ja, többen meglepődnek, mikor mondom, hogy már csak 2-3 hét van hátra, SZERINTÜK kicsi a hasam. szerintem meg már mindenhol baba van. na befejezem, mert könnyen rossz lesz a vége...:)

 

 

hát eljött ez a nap is... igaz nem erre számítottam, ugyanis tiszta nátha vagyok megint, szinte egész nap aludtam, a lábam tegnap úgy nézett ki, hogy komolyan megijedtem (még a térdem is a duplája volt az eredetinek), úgyhogy már épp itt volt az ideje a pihenésnek.

Csütörtkön közölte a védőnő, hogy még MA pakoljam össze a cuccom (persze azóta sem:), mikor visszakérdeztem, akkor azt mondta, hogy max. a héten+közölte, hogy nagyon vigyázzak a vizesedéssel, nehogy kórházba kelljen mennem... szóval megnyugtatott. pláne, hogy csak a bokám volt bedagadva, tegnap meg szerintem még a combom is.

ráadásul még hiányzik pl. a szoptatós melltartó, ami azért lássuk be elég fontos. mondjuk ezen nem parázom, szerintem még van legalább 2 hetem (elvileg 4 hét-1 nap), ráadásul Anyu csak másfél hét múlva jön és egy pár dolgot (pl. hálóing) csak akkor hoz fel.

Ami legjobban zavar, hogy beteg vagyok (egész éjjel fájt a torkom), semmi erőm, az egész lakás meg úgy néz ki, mintha bomba robbant volna. A gardrób elkészült (kisebb szépséghibákkal, amit elvieg még kijavít - ez is idegesít, hogy buherál, meg kérdezem MIKOR akarja kijavítani - de az egész tartalma a nappali földjén hever, a kisággyal együtt.

Tudom a baba papa megcsinálná egyedül, de tegnap este is 12-ig porszívozott én meg fetrengek egyfolytában (ok, este munka után már pisilni is nehéz volt kimenni), de majd most jól kipihenem magam, meggyógyulok és én is elkezdem a fészekrakást...

 

még ennyit dolgozom... már alig várom, hogy holnap este legyen. nagyon nehéz már a bejárás+úgy minden, estére jól elfáradok...

mondjuk előre félek, hogy lesz valami búcsúztató, nem szeretem ezeket a dolgokat. mondjuk ha nem lenne, az is rossz lenne.:) vinnem kellene valamit, de fogalmam sincs, hogy mit vigyek!

megint van egy csomó jó dolog, ami történt:azóta kétszer találkoztam (egyszer a baba papával) a szülésznővel, láttuk a szülőszobát, teljesen kultúrált, voltunk ctg-n, van új függöny a nappaliban (eddig nem volt), le van burkolva a terasz, a gardróbot ebben a pillanatban is csinálja az asztalos és kinéztük az ülőgarnitúrát. Baba papára rájött a fészekrakás, nagyon édes... engem annyira leterhel már a munka, hogy örülök, ha hétvégén sikerül pihennem (most hétvégén pl. nem sikerült, vasárnap este nagyon fájt a hasam is, egy csomó boltban voltunk ÉS megvettük a hordozót, kád+állványt, hazahozós ruhát, cipőt, plédet, sterilizálót, stb! nagyjából minden megvan, jövő héttől jöhet a fészekrakás...

 

hát már nincs sok hátra... és nem tudom elérni a szülésznôt! viszont túl vagyok egy jó kis megfázásos vírusos valamin, gyógyszer nélkül, megjegyzem nem is gyógyultam még meg rendesen egy hét alatt... (múlt csütörtök+péntek táppénzen voltam). jó hírek: van otthon internet, elhoztuk a babakocsit (olyan, amilyenre számítottam!)+Anyutól egy csomó ruhát+kabátot+cipôket, amiket most vett (vett egy csomót még az évek során is, ha látott valami cukit)+baba papa tesóéktól is kaptunk már egy párat, amit most nôtt ki a kisbaba+postán küldi a többit..., vettem matracot, pelenkázót, dm-ben is bevásároltam pelenkát+minden hasznos dolgot a kórházba, a doki azt mondta egy hete, hogy minden rendben és csak 4 hét múlva szeretne látni, aztán majd a kórházban találkozunk! amúgy estére már eléggé elfáradok, fôleg mondjuk két órás ikea séta után (tegnap), és akkor nagyokat szoktam sóhajtozni, mire baba papa megkérdezi, hogy fáj valami, én meg mondom, hogy inkább nem sorolom... tegnap a munkahelyen mindenkinek mesélte állítólag, hogy már nem bírom olyan jól, ha kérdezték, ha nem. (nagyon szeretem...) tegnap is mikor az ikea parkolóban találkoztunk, közölte, hogy én vagyok a legyszebb kismama a világon! kell ennél több?:)